11.rész 

/Emma szemszöge/


Tegnapi nap óta semmit nem hallottam sem Ren,sem Inorin felől,de ma van a randim Tom-mal,szóval átmegyek hozzájuk utána pedig elmegyünk egy vidámparkba,majd étterembe. Csak egyetlen kibaszott dolog van ami aggaszt...Nem tudom mit vegyek fel!!! Gyorsan írtam egy üzit Ann-nak és Ino-nak hogy jöjjenek át. Tíz perc sem telt el, és máris valaki elkezdte dobálni az ablakom. Kinyitom hogy megnézzem ki az.
-Csáó! Hallod,a nagyid ugyebár nem nagyon bír,szóval nincs kedvem talizni vele! -kiabál Ino.
-Ez gyors volt! Öhm... -gondolkozok. Megvan! Ott az ereszcsatorna. -mutogatok.
-Aha,és mi van vele? Ugye nem azt akarod hogy másszak fel azon a szaron? -néz rám ijedten.
-Hát...De! -mosolygok rá.
-Gyere Ino,tartok bakot! -szól rá Ann. Inorin tette amit Ann mondott,és egy szempillantás alatt el is ért az ablakhoz,onnan pedig behúztam őt a szobámba.
-Na és te most hogy jutsz fel?  -kérdezem Ann-tól.
-Nyugi! Engem még nem ismer a nagyid, igaz?! Most megyek és "jó" benyomást teszek nála!! -önelégült vigyor jelenik meg arcán. Ann az ajtó felé indult,majd meghallottam hogy beront a házba,a nagyim pedig ordibál össze vissza.
-Jesszusom! Mit keresel te itt,és egyáltalán ki vagy te? Emma vigyázz egy huligán van a házba!! -sikítozik. Hozom a fakanalat!! -fenyegetőzik.
-Nyugodjon le  vénség! Te szent tehén... Mi ez a sok kacat? Magának semmi ízlése! -röhög.
-Te szemtelen! -kiabál a nagyim. Hallom ahogy  lépcsőn jönnek fel,és hirtelen kinyitják az ajtóm.
-Szörnyű ez a ház,meg a nagyid is Emma! -fújja ki a levegőt.
-Hehe,bocsi! -vigyorgok.- Na de please segítsetek kiválasztani valami jó ruhát...Valami különlegeset! -álmodozok.
-Jah...Látom nem nagyon jött össze ez neked! Mi ez a fonott haj? Úgy nézel ki mint valami lúzer,már bocs! -mondja Ino.
-Egyetértek! -szól Ann.
-Ezért kértem segítséget! -nyökögök és kibontom a hajamat. A lányok gyorsan választottak nekem egy ruhát,ami persze pont az én ízlésem volt! Fekete bőr top,és egy virágos szoknya...Meg persze cipő és táska is társult hozzá. -Áh,ez...kibaszott jó,kösz lányok!

-Tényleg jó lett! -pacsizik Ann és Ino.
-Nah,de akkor megyünk? Elviszünk Em! -szól Ino.
-Oké! -még egy utolsó igazítás,mivel persze a sminkemet már elkészítettem. Gyors el is indultunk Ino-hoz. Több mint 30 perc múlva oda is értünk,és bementünk a házba ahol már Tom várt rám.
-Megjöttünk! -szól Ino.
-Heló! -köszön Tom és Ren is.
-Ren? Te hogy-hogy itt? -kérdezem.
-Csak átjöttem kicsit Tom-hoz. -válaszol. -Szia édes! -köszön Inonak és megcsókolja.
-Szia! Indulóban vagy? -kérdezi Inorin.
-Jah,éppen menni készülök. -mondja.
-Hova? -lepődik meg.
-Valahová. -vágja rá és közben felveszi a pulcsiját.
-Kösz a bő és szavakkal teli válaszodat. -húzza fel a szemöldökét.
-Szeretlek! Mentem,sziasztok! -köszön el mindenkitől,majd mindenki tőle.
-Bocs a tesóm miatt Ino! -vigasztalja Ann.
-Áh,semmi gond! Mintha érdekelne hogy hova is megy...Elvégre nem a férjem!? -mosolyog.
-Jaj,tényleg...Ti hova is mentek amúgy randizni? -kérdezi Ann.
-Vidámpark és étterem...Na de mi indulunk is! Sziasztok! -köszönünk el és megyünk a kocsihoz és a vidámparkhoz indulunk. Nem volt olyan hosszú az út,hamar oda értünk.
-Wow...Ez de klassz! -ámulok.
-Örülök hogy tetszik! Mit szeretnél elsőnek csinálni? -kérdezi tőlem.
-Hm...Vattacukrot akarok! -Oda mentünk egy vattacukros standhoz és kaptam is egy vaníliás vattacukit,amit gyorsan meg is ettem Tom-mal együtt.

-Hé,nem nézzük meg azt a kísértet alagutat? -kérdez és húz magával. Mikor oda értünk beültünk egy kocsi féleségbe az pedig vitt be minket a sötét alagútba...
-Baszki ez félelmetes! -karolom át Tom-ot.
-Nyugi! Lesz még rosszabb is! -röhög fel. Hirtelen egy  robotpók csapódott elénk,én pedig ijedtemben letörtem.
-Szent szar!! Mi a.... -néz rám Tom meglepődve.
-Hihi...Szuvenír?! -csuklik el a hangom. A rémisztő alagútból kiérve,még voltunk egy pár helyen...Majd letelepedtünk egy padnál.
-Hallod,lehet hogy ez a kérdés most meg fog lepni,de szerinted nem követnek minket? -néz körül.
-Mégis ki követne? -nézek rá.
-Áh...akkor lehet csak képzelődök! Menjünk. -húzott fel a padról. Még körülnéztünk egy kicsit...Közben felfigyeltem egy rövid fekete hajú napszemüveges nőre,meg egy kissé bohókásabb ruhában lévőre is, és a kutyájukra...de aztán nem is érdekelt nagyon a dolog.
-Teljesen kimerültem! Üljünk le egy kicsit oda a bokorhoz! -kérlelem Tom-ot és leültünk.
-Em,lehet még nem mondtam...De csodásan nézel ki! -bókol.
-Tényleg így gondolod? -közelebb hajolok hozzá,majd hirtelen valaki tüsszent egyet.
-Egészségedre! -mondja Tom.
-Nem én voltam! A bokorból jött a hang. -bökögetem.
-Tessék? -néz. Hirtelen valaki kiesik a bokorból...
-INORIN? -kiálltok fel. -Mit keresel itt? -lepődök meg.
-Izéé...Én nem Inorin vagyok!! Csak..Hát,öhm... -vakarja a fejét. Sajnálom de nekem mennem kell,pá! -próbál menekülni.
-Állj csak meg! -rántja vissza Tom a csajt.
-Jó,jó lebuktam! -leveszi a parókát. -Te is gyere elő Ann! -szól a bokorba. Kijön a fekete hajú szemüveges csaj is a kutyával és cigivel a kezében.
-Te elhívtad a húgodékat? -förmedek Tom-ra.
-Dehogy! Azt se tudom mit keresnek itt... -magyarázkodik. Mindent elmondott Ino és Ann,hogy miért követtek. Persze csak unalomból...
-Most,hogy így alakultak a dolgok...gondolom velünk akartok jönni kajálni is,így van? -kérdezem tőlük,és mind a kettő bólint. Megbeszéltük Tom-mal hogy velünk jöhetnek, szóval el is  indultunk egy cuki kis étterembe,oda érés után a pincér oda vezetett az asztalunkhoz és odaadta az étlapot.
-Elnézést de kutyát nem hozhat be az étterembe hölgyem! -mondja a pincér.
-Oh,elnézést...Már is kiviszem! -áll fel Ino és kiviszi a kutyát,majd gyorsan vissza is jön.
-Máris meg van?! -mosolygok Inorin-ra.
-Jah,csak kikötöztem annyi...Szerintetek nem lesz baja? -aggódó a tekintete.
-Nyugi...Ő egy kutya és nem egy gyerek! -nyugtatjuk. Vissza jött a pincér és felvette a rendelésünket...Mindenki valami puccos kaját választott magának...Már elkeztünk volna enni,erre egy ismerős hang üti meg a fülemet.
-Elnézést de ez a kutya a bicajomra pisilt! Nem tudja véletlenül ki a gazdája? -kérdezi a csávó. A pincér egyenesen Inorin-ra mutat... -Oh,köszönöm.
-Ren? -néz Ino meglepődve rá.
-Sziasztok! -köszön. -Ez a te kutyád Inorin? -meglepődve néz.

-Aha...Bocsi!! Hívok érte valakit. -Kimegy és telefonál,a kutya pedig követi.
-Ren nem akarsz csatlakozni? Ha már mid itt vagyunk... -kérdezem tőle.
-De szívesen! -mosolyog és leül. Ino is lassan vissza jött és elkezdtünk kajálni és beszélgetni,persze Ren is rendelt magának valamit.
-Tom...azt hittem fogyó kúrázol,vagy talán mégsem? -vigyorog Ino. Tom bosszús pillantásokkal halmozza el Inorin-t.
-He? Miért fogyó kúrázol Tom? -nézek rá bambán.
-Csak akart! -javít ki Ino.
-De miért? -kérdezem.
-Mert... -kezdi el Inorin,de Tom hirtelen félbeszakítja.
-Ren mesélte hogy lefeküdtetek...Mesélj,milyen volt húgocskám. -vág vissza Tom.
-Hah...Ez gonosz volt! -dörzsöli a szemét Ino.
-Tényleg bébi,nem is mondtad hogy tetszett! -néz Ren Inorin-ra.
-Most komoly erről akartok faggatni? -néz körbe.
-Igen! -vágjuk rá Ann-al.
-Jó elmondom...Hát,jó volt! -halkul el.
-Tessék? Nem hallottam jól! -közelebb hajol Ren Inohoz.
-Hagyj már! Tudom hogy jól hallottad,csak játszod a fejed. -fordul el. Ren megfogja az állát és megfordítja a fejét majd megcsókolja. Én csak bámulok Tom-ra, ő pedig rám.
-Szeretlek! -mosolyog rám Tom.
-Én is! -döntöm a fejem a vállára. -A pókkal mi legyen édes? -kérdezem kuncogva.
-Fogalmam sincs! -nevet fel.
-Baszki,itt van mindenféle szerelmeskedő pár,bezzeg nekem most nincs senkim! -duzzog.
-Mi van Jake-el? -kérdezem.
-Nem tudom...Ez olyan,se veled se nélküled kapcsolat. -mondja sóhajtozva Ann. Még egy ideig beszélgettünk,majd fizettünk és haza mentünk.