3.rész

Kevert szemszög.:

-Hyunaaaa! Ébreedj már fel baszki!! -ugrál rajtam Nana.
-Mi a.... Szálsz le rólam azonnal te hülye! -ébredek fel. Miért ugrálsz rajtam? Csak szólnod kellett volna és felébredek...Jézusom! -holtkóros fejjel tellegetek.
-De... -megszeppenve.- Én próbáltalak már mindenhogy felébreszteni,de te nem keltél fel,így ehhez a módszerhez kellett folyamodnom. -tördeli az ujjait. Belegondoltam a helyzetbe...Mert úgy 5 altatót bebombáztam este...és ez eléggé kiütött,szóval lehet igaza van a kis csajnak. De NEM ismerhetem ezt be! Akkor nem én lennék....Pár perc kínos csend után kidobtam a szobámból.
-Jól van nem érdekelsz,csak menj már ki. -lököm ki az ajtón. Pár perc alatt elkészültem és lementem,majd elindultunk a suliba.

Suliba érkezés után.:

-Jaajj lányok nézzétek,itt jön G-Dragon és a többiek. -ez üdvözöl a terembe érve.
-Hát nem szuper helyesek? -visítozik egy másik csaj.                                                            
 Engem nem nagyon izgat ez az incidens,szóval csak lehuppantam a helyemre és a táskámat a padra tettem.
-Szia! -köszönnek rám a Gayoonék.
-Mizujs? -kérdezem tőlük.
-Semmi kül...- mondják unottan.
-Hah...Mi ez a táska? -kuncog JiHyun.
-Naa! Ez egy nagyon aranyos táska. -ölelem magamhoz a táskámat.
-Tök gyerekes! -nevet GaYoon.
-Jah,tökre! -nevet vele együtt SoHyun.
-Jó,te meg kussolj a Hello Kitty-s táskáddal együtt, SoHyun! -megbököm az oldalát nevetve.                        Még beszélgettünk egy keveset az óra kezdetéig,majd mikor becsengettek gyorsan a helyére ült mindenki.

Ebédszünet.:

Végre letudtunk 5 órát és eljött az ebédszünet. Mivel ugyebár az ebédlő egy külön épület,átkel minden diáknak ballagni a megadott helységbe. Sajna SoHyunék-nak most más órájuk lesz,mert szakkörökre is jelentkeztek... Lehet nekem is kellett volna?...Na m1. Végre beértem az étkezőbe,ahol akkora volt a sor,hogy mire odaértem 2x is átgondoltam,hogy biztos-e vagyok benne hogy megér-e ennyit a kaja.
-Végre beérteem! -nyújtózkodok.                                                                                                               Indultam volna a VIP. helységbe,erre mindenki körém gyűlt.
-Jézusoom,Hyuna! Imádjuk az új számodat!Kérlek adj egy aláírást! -nyomták úgy 100-an a kezembe egyszerre a tollakat.                                                                                                                                      Baszki...elis felejtettem,hogy egybe vagyunk  vonva ebédnél az alsókkal (Egy hete megjelent a "Bubble Pop" című zeném,és az igazgató nőtől engedélyt kértem az akármi kori hajfestésre! Jah,és jelenleg vörös vagyok). -Öhm...persze-persze adok! -kényszer mosolygok.                                                                Valaki mentsen meg!!! -imádkozok magamban. Egy idő múlva mindenki elégedetten csüccsent vissza a helyére az aláírásommal és a fényképeimmel együtt,én pedig megkönnyebbülve mentem a VIP. részre.
-Jó napot! Miben segíthetek? -kérdezte a csávó aki ügyelte a helység bejáratát.(aki megjegyzem elég..."Nagy" volt?!)
-Öhm...Park Hyuna vagyok,és beszeretnék menni kajálni! -mosolygok.
-Hm...Park Hyuna. -nézi a listát. Sajnálom,de nincs ideírva a neved,így nem engedhetlek be! -áll a bejárat elé,ami igazándiból csak egy vörös szalag volt.
-Mi van? -nézek idegesen.
-Jól hallottad kis vakarcs! Menj innen még szépen mondom! -telleget.
-Magaa...! -készültem rávetni magam,hogy jóól seggbe rúghassam...de nem akartam balhét minden rajongóm előtt,így voltam olyan kedves és életben hagytam,majd egy ideges pillantással magára hagytam és leültem egy, még nem foglalt asztalhoz. -Ilyen niincs...-hajtom a fejem az asztalra.
-Szia! -üdvözöl egy ismerős hang.                                                                                                                  Felnézek és látom hogy Nana az.
-Áh,téged sem engedtek be a VIP. helységbe? -kérdezem kicsit megkönnyebbülten.
-Jah,nem...Csak láttam milyen szégyenteljesen elküldött téged az a fószer. -megveregeti a hátam röhögve.
-Oh...Hát,kösz!...-forgatom a szemem.
-Hallod...mi ez a ruha? Miért nem vagy az egyenruhádban? Átöltöztél az iskolában? -néz rám aggodalmaskodva. Bár rajtam sincs már az egyenruhám,de az azért van,mert leöntöttek... -fintorog.
- Leöntöttek? Hah...! Hát...Az az egyenruha tök kényelmetlen volt! -sóhajtok.
-Aha...Tudod hogy ezért büntetést fogsz kapni,igaz? -kérdezi.
*Bólintok*
-És ez téged EGYÁLTALÁN nem érdekel,igazam van? -mosolyodik el.
*Rázom a fejem*
-Hát persze... -neveti el magát.

-Úgyis át kell vennem a felsőmet...-megvonom a vállam. Mondtam már,hogy írtó jól áll a piros haj? Maradhatna így örökre- kucogok. Am,neked ezután lesz még órád? -kérdezem.
-Áh,köszi...Szerintem kicsit furcsa...de elmenős! Am...Nem,neked? -kérdezi.
-Igen... -szomorkodok. Lesz egy utolsó,az is tánc lesz,szóval nincs akkora baj. -mondom.
-Akkor oksam! -mosolyog.                                                                                                                     Beszélgetünk tovább,közben vettem magamnak kaját,amiben az a röhej,hogy itt 5x drágább,mint a VIP. helységben...no de már m1.
-Sziasztok! -köszön ránk a dögös matektanár.
-Magának is. -én köszök,viszont Nana tudomást sem vesz róla.
-Nos,csak azért jöttem,hogy megkérdezzem vettetek-e már iskolaújságot!? -kérdezi. Nana? -kérdez rá.       Még most sem válaszolt,hanem felállt és egy szó nélkül elrohant.
-Nanaa?! -kiáltok utána.
-Uh... -vakarja a fejét.                                                                                                                                  Néma csend lett. Megszólalok egy idő után.
-És...mit vacsorázott tegnap este? -idiótán mosolygok.                                                                                 A tanár nézett egy ideig,majd értetlen fejet vágva elment,amerre Nana is.                                                       -Igen,persze! Hagyon csak itt...MAGAMRA! -utána néztem és a számat biggyesztettem.                            

Egy idő után felálltam és elindultam vissza az osztály teremben.

Eközben Nana.:

-Jesszus de cikii! -gondolom magamban. Gyorsan meg kell keresnem Hyunát!! De előtte...megmosom az arcom. -indulok a csaphoz.                                                                                                                         Valaki hirtelen beront az ajtón,felnézek az illetőre és meglátom hogy a Yoong az (a matektanár).
-Miért menekülsz el előlem? -megragadja a kezem.                                                                                       Nem tudok megszólalni...Elkapott a hányinger. Minden a múltra emlékeztet. Legszívesebben sírva futnák ki a világból,csak hagyjanak békén végre a férfiak! (nem mintha leszbikus lennék,vagy ilyesmi!!)                   -Nem akarlak bántani,ne aggódj. -magához húz.
-Hagyjon engem békén! -ellököm magamtól. Dühös pillantásokkal ajándékoz.
 -Öhm...tanár úr,maga mit keres itt? -bejöttek a lányok a wc-be.                                                                   A csávesz elkezdett magyarázkodni,én meg kihasználtam a lehetőséget és kifutottam,majd rögvest át a másik épületbe,a tanterem felé vettem az irányt.
Beérve az osztályterembe.:
Mikor beértem az egész osztály (kivéve én) mint egy körben ült és röhögtek meg beszélgettek. Megláttam hogy Hyuna ül a kör közepén és mindenki őt hallgatja...Úgy látom mindenkivel jól kijön. Oda ültem én is,és mindenki elkezdett felőlem is kérdezősködni,meg dicsérni az új számunkat vagyis az f(x) új számát. Odamentem Hyunához,mikor elment a táskájáért.
-Áh,végre meg vagy! Minden rendben? -az arcáról süt az aggodalom.
-Aha,persze. Bocsi,hogy csak úgy elrohantam! -vakarom a fejem. Amúgy,hová készülődsz? -kérdezem.
-Jah,csak elindulok,mert tudod...lesz még egy órám! -felveszi a táskáját a hátára. Habár,még van időm. Van kedved elkísérni? -kérdezi.
-Áh,persze! mosolygok,majd elindultunk.

Visszatérve Hyunához.:

Elindultunk a táncterembe.
-Nézd Hyuna! -a lépcső előtt a falra ki volt akasztva egy plakát,Nana azt mutogatta.
-Aha,és? -nem tudom mi lehet az oka,hogy ennyire mutogatja.
-Hát...Voltál a "címlapon"! -mosolyog.
-Áh,és melyik híres újságban vagy magazin címlapján? -izgatottan csillog a szemem.
-Öhm...az iskola újságban?! Szerinted minek mutogatom? -elkezd nevetni.
-Ch.! Ez....gonosz volt! Ezt ne emlegesd többször,ha kérhetem... -fújom ki a levegőt. Amúgy,hamár itt tartunk...Hallottam hogy Yoong ma a gyengélkedőben lesz...mi lenne,ha valamelyikünk megsérülne és odamennénk? -önelégülten vigyorgok.
-NEM! Nem-nem és NEM!! -jelenti ki.
-Jajj,mint mondtál? -kicsit meglököm így lebotlik a lépcsőn.
-Baszki...A lábam! Süket vagy? Nem hallottad,hogy azt mondom hogy NEM? -dühösen néz rám.
-Ilyet mondtál volna? -teszem a fejem.- Lehet el kéne mennem fülészetre. -gondolkodom.
-Há',igen....Akkor legalább segíts felállni! -nyújtja a kezét.
-Bocs,de épp azon gondolkodom mikor is kéne elmennem fülészhez. -húzom az agyát.
-Tudod mit...Felejtsük el. -belekapaszkodik a korlátba és feltápászkodik. Áuucs! Nagyon fáj... -a lábát fogja.
-Jézusom Nana,had nézzem... -lesietek a lépcsőn. Hm,ezt viszont meg kell mutatni valakinek! Kötelességemnek érzem,hogy levigyelek a gyengélkedőbe. -komoly fejet vágok.
-Mekkora egy köcsög vagy! -ütlegeli a vállam és nevet közben.
Megérkezve a gyengélkedőbe.:
Beérve ide,"nagy meglepetésünkre" nem az iskola orvost találtuk,hanem akit én említettem meg.
-Áh,maga itt? -előadom magamat,mint aki nem tudta hogy itt lesz a tanár.
-Áh,Hyuna! Mi járatban? -kérdezi.
-Ez a szerencsétlen itt -húzom magam mellé Nanát- leesett a lépcsőn! Bezzeg én mondtam neki,hogy vigyázzon mert ott a lépcső mögötte,erre a béna megcsúszott és most itt vagyunk! -szomorú fejjel bólogatok,mintha tényleg minden így lenne és kihasználom,hogy Nana nem akar megszólalni.
-Oh,szóval ez történt volna?! Ülj az ágyra! -utasítja. Hol is fáj? -kérdezi.
-A lábát fájlalta. -mutatok a lábára.                                                                                                             A tanár hozott kötszert,leült Nana mellé és megvizsgálta a lábát,majd elkezdte bekötözni,bár a vizsgálatot megszakította egy telefonhívás,ami azzal járt,hogy a szeretett matektanáromnak elkellet menni-e és helyette egy ismeretlen fazon jött helyettesíteni őt,amíg távol van.

Nana gondolatai.:

Baszkii! Ez a seggfej Hyuna össze vissza hazudozik ennek a lüke tanárnak,aki még el is hiszi neki ezt a szörnyen nagy badarságot...Jesszusom,hova kerültem? ... Próbáltam elmondani Hyunának,hogy a tanár rossz helyen kötözte be a lábam,de ez a csaj annyira elfeledkezett még saját magáról is,hogy az gáz.
-Öhm...Hyuna -suttogok és ráncigálom a pólóját,de nem használ.
-Sajnálom lányok,de elkel mennem! Az igazgató már küldött is helyettem egy másik embert,aki pár perc múlva szerintem itt lesz! -összepakolja a cuccait. Legközelebb jobban vigyázz magadra! -intett,majd ezzel a mondattal ott is hagyott bennünket.                                                                                                               Nem is telt el egy perc sem,és máris jött a váltás ember.
-Ne bámulj már ilyen feltűnően vöröske! -förmed rá a csávó.
Hyuna rám néz,majd mondja.:                                                                                                                       -Ch...Ez a palesz ITT -mutat rá- nem szimpi nekem,menjünk Nana! -húzza meg a karomat. Olyan béna vagy,minek kellett neked leesned a lépcsőn?! -nem figyel oda hova lép,csak megy előre.
-Öhm...Hyuna! A küszöbre vi...-még be sem fejeztem a mondatot,erre ez a szerencsétlen akkorát esett,hogy az nekem is fájt.
-Uh...A fejem. -a fejére teszi a kezét. Vissza szívom,én vagyok a béna,nem te! -nevet kínjában.
-Add a kezed! -nyújtja a kezét Hyuna szerinti nem szimpatikus fazon. Hyuna tette amit mond,felállt és megköszönte.
-K-köszönöm! -illedelmesem meghajolt.
-Most pedig ülj fel az ágyra,had lássam el a sérülésed.
-Huuh...Rendben!-fel is ült.
-Hol is fáj? -kérdezi.
-Öhm...Te egyszerűen csak vak vagy,vagy direkt csinálod? -háborodik fel Hyuna.
-Nyugalom! Úgy értettem hogy a fejeden kívül! -kuncog.                                                                              Elővett egy sebtapaszt,de elsőnek persze kitisztította a sebet,majd felakarta rakni a tapaszt,de Hyuna makacskodott.
-NEE! Ne tegyed fel azt a Hello Kitty-s szart a fejemre! -lefogja a kezét.
-Milyen makacs egy lány vagy te?! Nincs más,csak ez...fogadd el! -nevet.
-NEEE! -már ő is nevet,de próbálja még mindig vissza tartani. Jó-jó,feladom! Felteheted... -sóhajt és elengedi a kezét.
-Jó kislány! -felteszi neki. Pont illik hozzád. -kuncog.
-Kösz! -forgatja a szemét Hyuna.
-Amúgy Hyun Seung vagyok! -mondja a nevét,miközben elrakja a sebtapaszt.
-Tudom! Te vagy a Beast legjobb táncosa,igaz? -kíváncsiskodik. Nos,ő itt a barátnőm,Nana! -rángat Hyuna. Amúgy,Hyuna-nak hívnak! -mondja.
-Tudom ki ő! -nevet. Amúgy....Olyan ismerős arcod van! -hajol közelebb Hyunához.
-Aha... -hajol hátrébb Hyuna. Talán mert már egy csomó klipben szerepeltem?! mint pl.: Psy vagy 4minute... JunHyunseung-al is van már egy közös számunk...Vagy netán címlapon láttál? -dobálja a haját.
-Az iskola újságra gondolsz? -kuncogok bele a fülébe.
-Héé! Mondtam,hogy fejezd ezt be! -üti meg gyengéden a vállam.
-Oh,komolyan? Lehet el kéne mennem fülészetre... -gúnyolódok.
-Ch...Ez az én szövegem. -biggyeszti a száját. Amúgy van egy nővérem,látod? -mutat neki egy képet,amit a gatyájából kotorászott elő. Hye-nek hívják! Vagyis...az ikertesóm. -vakarja a fejét.

-Áh,Hye...Azért hasonlítottatok ennyire! Őt ismerem,és nem téged. Jah,és jobban áll a fekete haj! -nevet.
-Ez most...szíven ütött! -fogja a mellkasát.
-Ezt megkaptad! -nevetem el magam,amit Hyuna nagy meglepettséggel fogad.
-Te....beszélsz meg nevetsz...egy...fiú...közelségében...? -dermed le.
-Aha, Hyun Seung az egyetlen csávó,akit elviselek. -mosolygok.
-Ezt itt? -mutogat.
-Mi az hogy "ezt itt?" Te szemtelen! -pöcköli meg Hyuna fejét.
-Auu! Ez fájt. -kap a fejéhez.
-Beszélj illendőbben egy "senpai"-al! -komoly a hangja.
-He?...Hány éves is vagy? -kérdezi Hyuna.
-25. -vágja rá.
-Áh...Komolyan? Hm...akkor  egy vén trotty vagy! -nyújtja ki a nyelvét.
-Teee! Megállj csak! -indul Hyuna felé.
-Azt várhatod! -megfogta a karomat és kifutottunk a gyengélkedőről.                                                     (szerencse hogy nálam voltak a táskák,különbem otthagytuk volna őket.)
Hyun Seung miután elmentünk.:
Hyuna,mi? ... .... ..... -kuncog.

Visszatérve véglegesen Hyunához és a gondolataihoz.:

A táncteremig futottunk Nanával.
-Hehehee...-nevetek.  Ez tetszett! -lihegek.
-Aha,az jó...Ez tényleg mókás volt! -kuncog nana is.
-Nos,itt a búcsú ideje...10  perc és elkezdődik az utolsó órám,szóval megyek átöltözni -előveszem az öltöző kulcsát a zsebemből.
-Hyuna,ezt elejtetted! -Nana odanyújtja a szekrényem nyakláncát.
-Oh,köszi... -betettem jó mélyen a zsebembe.
-Nos,ez a tapasz a fejeden elég hülyén néz ki. -mutat a homlokomra Nana,ahol a tapasz is van.
-Jah...jó hogy mondod! -levettem a homlokomról. Na,de tényleg megyek! Szia Nana! -elköszönök,majd az öltöző felé veszem az irányt,hogy áttudjam venni a pólómat.                                                                         Mikor felöltöztem,bementem a táncterembe,ahol már a lányok vártak rám.
-Szia Hyuna! -köszönnek a többiek,én pedig lehuppanok a földre melléjük.
-Mizuu? -kérdezem. Milyen volt a szakkörötök?
-Hát...Őszintén? -kérdezi GaYoon. Jó szar! -sóhajt. Igaz lányok? -kérdezi a többieket.
-Így van! Aha... -válaszolják.
-És veled mi történt ma,Drága? -kérdezi JiYoon.
*elmesélek mindent* -Hát...röviden ennyi. -fújom ki a levegőt.
-Jó hosszú napod volt. -nevetnek.
-Jah,és sajna még nem ért véget. -siránkozok.   A videós belépett a terembe (mivel minden táncórát levideóznak,és elküldik az igazgatónak) mi pedig felálltunk.
-Mikor lesz már itt a tanár? -nyavalyog SoHyun.
-Itt vagyok-itt vagyok! -bejön végre.
-T-te? -nézek bambán.
-Áh,vöröske! -ördögi a nézése.
-WÁÁ! -odarohannak a lányok ahoz a "vénemberhez",vagyis Hyun Seung-hoz.
-Te leszel velünk,Js?? -kérdezi izgatottan SoHyun.
-Én bizony. -mosolyog. Nos,gyakoroltatok? -kérdezi.
-Persze hogy! Mikor volt időnk... -mondja JiYoon.
-Rendben...Vöröske,mutass meg minden tőled telhetőt! -elég komoly lett.
-Jó' van...Csak nézz és ámulj. -vigyorgok.                                                                                                      A kamerás elindította a felvételt,mi meg hülyéskedtünk kicsit,majd elkeztük a táncot.

Mikor végeztünk,megint a kamerával butultunk,aztán lerogytam a földre,kicsit pihizni.
-Hm....Mindenki rendben volt! -tapsol.
-Látod,Hyun Seung...én megmondtam! -önelégülten mosolygok.
-Hívj simán csak Js-nek...Ha kérhetem. Igen,tudom. -mosolyog.
-Halljátok csajok! -szól JiYoon,aki éppen egy magazint olvasgat. Ti mit tennétek ha valamelyikőtök beleesne egy mély gödörbe,ahonnan segítség nélkül nem jut ki? -kérdezi. Sőt...mit tennétek ha a Js esne bele??? Haa-haaa? -csillog a szeme.
-Ne,ezt hallani szeretném! -mondja Js.
-Én leeresztenék a szívemből egy darabot,és azon húználak fel! -mondja SoHyun. (jesszusom!...)
-Én lenyújtanék egy botot,és minden errőmmel a megmentéseden dolgoznék!! -mondja GaYoon.
-Én a végsőkig harcolnék érted! -JiHyun.
-Milyen imádnivaló lányok! Na és te,Vöröske? -kérdezi kíváncsian.
-Én?! Őszintén? ... Had gondolkodjak... Még rásegítek kicsit az esésen és miután lezuhantál...még kövekkel is megdobálnálak! -gúnyosan mosolygok.
-Ez túl őszinte volt! -szól rám GaYoon.
-Hyunaa! Hogy mondhatsz ilyet? -csípi meg az arcom SoHyun.
-Nyugalom lányok! -simítja meg SoHyun haját. Nem baj vöröske! Én megértelek...Teljesen belém zúgtál és így próbálod elrejteni az érzéseidet. -magyaráz.
-Mi... van? -akad el a lélegzetem. Te... -csodálkozok. Le kell dőlnöm!. -lefekszem a padlóra.
-Hyuna,te szerelmes vagy Js-be? -néz rám JiHyun döbbenten.
-Ti teljesen megvagytok zakkanva? -háborodok fel. Nem vagyok szerelmes belé!! -magyarázkodok.
-Nyugi vöröske,tudom rossz most neked...Egy viszonzatlan szerelem...Főleg hogy ÉN nem viszonozom...Szörnyű lehet! -biggyesztget.
-Uhh...Hagyjuk! -teljesen feldühített.                       Még egy ideig feküdtem,majd gondolkodtam még egy kicsit,míg a többiek beszélgettek meg gyakoroltak még.
-Nos,vége az órának...Mehettek! -mondja Js.
-Végre! -állok fel.                                              Elkezdtünk pakolni és elindultunk kifelé,de rájöttem,hogy szerettem volna még valamit kérdezni Js-től.
-Viszlát! További szép napot! -köszönnek GaYoonék.
-Nektek is! -elköszön Js is.
-Lányok én még kérdezek valamit Js-től! Holnap találkozunk! -integetek.
-Uhuu! Mi lesz itt? -együtt nevetnek. Szia Hyuna! Mi drukkolunk nektek! -integetnek.
-Hahahaa... -gúnyosan nevetek. Várj,Js! -kiáltok oda neki.
-Igen? -megáll és vissza néz.

-Öhm...Első,nem vagyok beléd szerelmes! -mutatok az arca felé. A második,honnan ismered Hye-t? -kérdezem.
-Rendben -rendben! -nevet. Hye-t? Ő csak egy... régi ismerősöm?... -hamiskás mosolyt lejt a szája.
-Jah,értem! Hát,akkor csak ennyi lett volna. -elindulok.
-Csak nem azért kérdezted,mert féltél,hogy Hye-t kedvelem és nincs esélyed? -kuncog.
-Jajj,ne...lebuktam! Ó,a fenébe. Na viszlát álmodozó pancserkám! -nevetek,és haza indulok.

2.rész

Hyuna szemszöge.:

Hát,ez a nap is eljött. Tegnap megkaptam az új egyen rucim!Ami eléggé,hát...Nem bírom az egyenruhákat!!

Na de mind egy. Ezt a napot kibírom,mivel jó benyomást köll kelteni. Elkészülve elindultunk az iskolába,ami Nanáék házától úgy 10 perc lehetett. Mikor beértünk a suliba...Első mondatom.:
-Ez itt a pokol! -szólalok meg egyszerre Nanával,bár ő "mennyországot mondott" a pokol helyett. Egy idő múlva behívtak minket a nagyteremben,ahol van egy nagy színpad is. Azt hittem,hogy csak minket fognak üdvözölni,mint új diákokat...De nem így lett!
-Kérek minden legújabb diákot,hogy fáradjon fel a színpadra! -szólt az igazgató. Én persze indultam volna,erre egy csomóan beelőztek.
-F-fiúk?? -nézek tátott szájjal...
-Nem! -A-a...Ez csak valami félreértés lehet!! -fogta a fejét Nana. -Gondolkodjunk pozitívan...Lehet,hogy az igazgatónőnek sok gyereke van,igaz Hyuna?! -böködött,de én csak magamban motyogtam.
-Lehet hogy megártott a sok altató? -suttogok és vakarom a fejem.
-Kedves lányok! Ezentúl ez az iskola nem csak lányokból,hanem fiúkból is állni fog! Remélem örültök neki és senkinek sincs semmi ellenvetése,ugye? -kérdezi az igazgatónő,erre minden lány elkezd sikítozni és éljenezni,mint valami idióta. Mikor végignéztem a soron,rájöttem,hogy ez az egész nem akármilyen fiúkból áll,hanem.: "Beast, Nu'est, Block B, EXO, Rain"...és még híresebbnél híresebb Koreai énekesek és bandák. Erre mint valami retardált hülye gyerek én is elkezdtem üvöltözni.
-Wáá! Nanaa!! Ez itt tényleg a "mennyország"! -ugrálok össze-vissza.
-Neeem...Ez itt igazad volt,a pokol! -siránkozik. Egy kis idő után,mikor már mindenki lenyugodott,minket...a MÁSIK fajta újakat is be mutattak. Kimentünk és bemutatkoztunk meg minden hülyeség lement,megmutatták a szekrényünket és egy fura nyakláncot adtak hozzá,ami segítségével kitudjuk nyitni azokat. Ezek után az igazgató elmondta ki melyik számozású terembe fog kerülni. Én JiHyun,SoHyun,GaYoon és Nana egy helyre kerültünk,a 2-5 terembe...Bár JiYoon nem velünk lett beosztva,de így is boldog voltam. Az osztályunkba még osztálytársként jött a "Beast"-ből 2 tag(JunHyung meg Dongwoon) és a "Block B"-ből mindenki,jah és a BigBang-ból G-Dragon. Lányokból volt egy pár ugyebár... "F(x)"-ből Sulli,Viktoria és Luna volt még. A többi lány már csak a Girl's Generation-ból akadt,őket meg nem ismerem annyira és a nevüket sem tudom,csak azt,hogy jó számaik vannak.
-Egy osztályban leszünk Hyunaa! -rohant oda SoHyun.
-Igeen! -ujjongok. A többiek hol vannak? -nézek körül.
-Ők éppen JiYoon vigasztalják...Tudod,nem velünk került egy osztályba! -suttog.
-Tudooom...Ez nem fair! -szomorkodok.
-Az a lényeg hogy egy iskolában vagyunk és akár mikor meglátogathatjuk egymást. -mosolyog SoHyun.
-Jah...Amúgy,hol is laktok pontosan most? -kiváncsi a tekintetem.
-Egy Hotelban. Muszáj megnézned,elképesztő!! -húzogatja a vállam.
-Jó-jó ígérem! -nyugtatom.
-Akkor rendben van. Na de most megyek,megnézem,GaYoon-t. Jössz? -kérdezi.
-Nem bocsi,gyorsan megkeresem Nanát! Majd később órák után csatlakozok. -intek és elmegyek. Nem is haboztam,pár perc múlva meg is találtam Nanát. -Héé! Mizujs? -kérdezem,közben körbenézek,hátha látok egy ismerős arcot.
-Semmi,épp wc-ről jöttem. Te mit csinálsz errefelé? -kérdez.
-Csak hozz... -hirtelen megakadt a szemem egy nagyon helyes csávón.
-Hyuna! -lök meg Nana. Minden rendben? -kérdezi,mert észrevette hogy elbambultam.
-Látod ott azt a palit? -biccentek egyet felé.
-Igen,mi van vele? -furcsán néz rám.
-Mi az hogy "mi van vele"? Ennek nem egy szimpla "mi van velének" kellene lennie..Baszki! Ez egy kemény "HŰHA"!! -harapom meg az ajkam.
-Öhm...Ő a matektanárunk,Hyuna! -csettint egyet Nana,mert már megint elbambultam.
-Matektanár? -veszek levegőt. 2 legyet egy csapásra. -önelégülten vigyorgok.
-Miért pont 2 legyet egy csapásra? -néz rám értetlenül.
- Első pont.: Jó vagyok matekból...2.: Jól nézek ki! -dicsekedek.
-De ez így nem jó! Azt inkább akkor mondják,ha két fiút akarsz megszerezni! -vakarja a fejét.
-Csönd! -befogom a száját. Ne rontsd el a pillanatomat! Megmutatom neked,hogy hogyan is kell pasizni,és jó dumákat nyomni! -magabiztosan elindultam a tanár felé. Odaértem hozzá,ő pedig hirtelen megfordult.
-Oh,szervusz! Te új vagy,igaz? Még sosem láttalak itt. -megszólalt irtóan dögös mély hangjával. (Mármint...az én fejemben dögösen hangzott).
-A...Ö..Hhmm...Kk. -motyogok össze-vissza. Ezt csináltam egy ideig...Tök zavarban voltam, egy rohadt mondat sem jött ki a számon,mire a matektanár újra megszólalt.
-Nagyon jó volt veled dumálni! Remélem legközelebb is találkozunk és beszélünk ilyen jót,mint most!! -megütögette a fejem és elment.
-Aha...Igen! Ez tényleg vicces volt! Hehe-hehe.. -úgy csináltam mintha olyan jól elbeszélgettünk volna,hogy Nana nehogy rájöjjön milyen szar volt valójában. -Hallottad? azt mondta hogy jó volt velem beszélni! -mosolygok.
-Ő...a..Mmm..Izé! -próbál engem utánozni. Persze,szerintem is nagyon élvezte a beszélgetéseteket. -elkezdett szakadni a röhögéstől.
-Naa!... Csak nagyon zavarban voltam. -elkezdtem én is röhögni,fülig pirulva. Becsöngettek,szóval bementünk órára.
-Mindenki üljön le a helyére! -szól a matektanár,szívdöglesztő hangján.(mivel ugyebár ez matek és egyben az utolsó óránk is...) -Áh,hát itt vagy! -néz rám. -Remélem az óráimon jobb benyomást fogsz kelteni mint az előbb! -gúnyosan mosolyog. -Ha már itt tartunk,old meg nekem ezeket a könnyű egyenleteket. -kezembe nyomott egy rakat papírt és ahogy átnéztem,ezek nem könnyű feladatok voltak...sőt!
-Igenis! -állok fel kicsit megszeppenve,had örüljön a fejének a "tanár úr".
-Rendben...Akkor kezdjük el a mai tananyagot! -kezd bele. (Azt hiszi,hogy nem tudok vele megküzdeni? Figyeljen csak...!) Elkezdtem a papírokat egytől-egyig megoldani,majd 20 perc múlva végeztem velük,persze átnézéssel együtt.
-Készen van! -kijelentem,és még mindig kis bizonytalanságot tettetek. A tanár átnézi a táblán lévő megoldásaimat és döbbenet fut át arcán,majd mosolyogni kezd. -Az eredményed átlagon felüli. Hibátlan az összes! -nyújtja a kezét,hogy vissza adjam neki a papírokat. Bár,egyet nem értek Park Hyuna! -komolyságot mutat. Ha ennyire jó vagy,akkor miért buktál már meg? -kíváncsiskodik.
-........Tanár úr,vissza ülhetnék a helyemre? -titokzatosan mosolygok.
-Hm...Tessék csak. -teszi le a papírokat az asztalra. Nos diákok,kijavítottam a dolgozataitokat és voltak jók is és rosszak is! -elindult és névsor szerint kiosztotta a dolikat. Megállt Nanánál és szelíd mosolyt lejtett. -Kim Na Na... Ez 23 pontos lett! Jobban sikerült az eddigieknél,gratulálok. -megakarta ütögetni a vállát dicséretből,erre Nana felsikoltott.
-Elnézést... -süti le a szemét.
-Nem gond,folytassuk. -oda megy a táblához és folytatja a tananyagot.
-Mi volt ez? -suttogok Nanához.
-Hanyagoljuk! -elkezd jegyzetelni. Az osztályban lévők mind Nanát nézték egy ideig,majd engem. Hogy engem miért...azt még magam sem tudom.
-Hé,Hyuna! -bök meg GaYoon hátulról. Mi volt ez? -nézett rám válaszra várva. Gyakorlatilag mindent tudnak (GaYoon,SoHyun,JiHyun,JiYoon) Nanáról,mert meséltem nekik róla és már személyesen is beszélgettek,de a megerőszakolós dolgot nem említettem,mert ez csak Nana magánéletére vonatkozik,és nem ránk.
-Biztos csak megijedt,nyugi! -próbálok kibújni a téma alól.
Óra után.:
-Áh,végre vége van! -nyújtózkodok.
-Hyuna...Gyere csak egy kicsit ide. -szólt a tanár,akit kiderítettem hogy Yoong-nak hívnak,bár ez most nem fontos.
-Megvárjunk kint,Hyuna? -kérdezi JiHyun.
-Megköszönném! -mosolygok és odamegyek a tanárhoz. -Itt volnék. -sóhajtok.
-Beszélni szeretnék veled valamiről! -kezd bele.
-Sajnálattal közlöm,de nem vagyok valami jó társaság ha dumálni kell. -gúnyolódok.
-Haha...Park Hyun Ah! Mi ez az illetlen viselkedés a tanároddal szemben? -nevet.
-Csak mondja mit akar tőlem! -forgatom a szemem mosolyogva.
-Megnyugodhatsz,nem rólad akarok kérdezni,hanem a barátnődről,Nanáról. -mondja.
-Álljon meg a menet! -állítom le. Ha nem VELEM akar beszélni,hanem Nanával...Miért nem vele beszél és engem pedig hagyna nyugodtan hazamenni?! -értetlenkedek.
-Tudod akár hogyan is próbálom,nem tudok vele beszélni,mert vagy valami kifogást keres,vagy egyszerűen sikítva elrohan. -vakarja a fejét.
-Oh...Hogy ez a probléma. -harapom meg az ujjamat. Nos,látja ezen én sem tudok magának segíteni,úgyhogy ha lenne kedves...,elmehetek? -mutatok az ajtóra.
-Biztos semmit nem tudsz a helyzetéről? Hogy miért kerül? És ahogy ma láttam minden fiút igazából... -beszívja a levegőt.
-Sajnálom...De ha lenne is,akkor sem mondanám,mert Nanával kapcsolatos,és mert ez az Ő magánélete és nem az enyém. Nem avatkozok vagy beszélek róla csak úgy akárkinek vagy egyáltalán bárkinek! -mosolygok majd ott hagyom,mert kissé felhúzott ez az egész. Mikor kimentem,megláttam a lányokat és odarohantam hozzájuk.
-JiYooon! -ölelem át. Milyenek voltak az óráid? -kérdezgetem.
-Jóóóó unalmasak. -nevet. Elmentünk egyet sétálni a lányokkal,majd később hazamentem.
-Megjöttem! -leveszem a cipőmet az előszobában.
-Hyuna! Hol mászkáltál idáig? -förmed rám Min.
-Sajnálom,csak a matektanár bent tartott óra után. -vonom meg a vállam.
-Jajj,miért? -teszi a kezét a szája elé,mintha valami rosszat képzelne.
-Öhm...megdicsért,amiért olyan aktív voltam órán. -próbálok jó dolgot kitalálni.
-Oh,ha csak ezért...akkor jó! Gratulálok szívem,csak így tovább! -megsimogat és elmegy. Csináltam gyorsan magamnak müzlit,majd lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Össze-vissza kapcsolgattam az adókat,erre a Viván hagytam,mert éppen az F(x) új számát adták le.
-Héé! Nana,épp a ti zenéteket nyomatják! -hangoskodok.
-Melyiket? -kérdez vissza Nana az emeletről.
-A Hot Summer-t! -eszem a müzlim tovább és felhangosítom a tv-t.

-Az jó. -ül mellém a kanapéra.
-Hallod,amúgy ez az Amber ember,csajszi vagy csávó? Már nem bunkósságból...De elég kétértelmű. -jól megnézem a tv-n keresztül.
-Lány te hülye! -meglöki a kezem.
-Vigyázzál mán! A kezemben van a müzlim,nem látod? Ha kaja,akkor nem szórakozunk,lányom! -hadonászok a kanállal.
-Jajj,te és a kajáid! -nevet. Amúgy miért kérdezted,hogy fiú-e vagy lány? Szerintem egyértelmű. -csóválja a fejét.
-Hát...nuqu mell,semmi lányos stílus,rövid és fiús haj,mély hang. Semmi lányos nincs benne... -meresztem ki a szemeim.
-Van rajta smink?! -próbál valamennyire meggyőzni.
-Tudod,mostanság egy fiú is sminkeli magát! -grimaszolok.
-Tudod mit? Legyen az elég,hogy ez egy rohadt lány banda! Nincs benne semmilyen fiú,okés? -néz rám.
-Hát ha te mondod... -újra csak a müzlimmel
 foglalkozok. Mikor végeztem elmentem fürdeni,majd lefeküdni és persze bevettem egy csomó altatót,hogy JÓ MÉLYEN aludjak és ne kelljek fel SEMMIRE!

"Új élet kezdődik!"

Hyuna szemszöge 1.rész

Kezdetek.:

Ez a papír,amit most a kezemben tartok...Hát,ez az,ami most eldönti,hogy a barátnőim nélkül,vagy velük leszek az elkövetkezendő időben...Mivel az iskolát bezárják,ezért minket,tanulókat áthelyeznek egy másik iskolába.
-Jól van csajok,három-ra megnézzük,hogy kit hová helyeznek át! -mondom kissé idegesen.
-A három az túl kevés idő! -legyezi magát idegeskedve SoHyun.
-Igen-igen! -ért vele egyet Gayoon,JiHyun és JiYoon is.
-R-rendben...akkor legyen 5. -mondom még feszültebben.
-Az sem elég! -vág közbe megint SoHyun.
-Nem várhatunk holnapig! -szól rá GaYoon. Eltakartam a szemem..."Bathum-bathum". A szívem majd kiugrott a helyéről. Azét ilyen fontos ez az egész,mivel ugyebár elsőnek is,mi 5-en nagyon jó barátnők vagyunk,másodszor pedig mi vagyunk a "4minute" nevezetű Koreai lánybanda. Szóvaal...Ez fontos számunkra!
-Akkor csajok.: 5,4,3..2...1.... -egyre lassítottam a számolást, lehunytam a szemem majd szép lassan fel-fel pillantgattam.
-ART. -mondta elsőnek GaYoon.
-ART. -mondta szintén JiYoon.
-ART. -könnyebbült meg JiHyun.
-ART. -mosolyodott el SoHyun. Már csak én maradtam. Nagyot sóhajtottam,majd megnéztem. A szobában feszült volt a hangulat...Mindenki az ÉN válaszomat várta.
-Nos? -kérdezte JiHyun. Hagytam egy kis hatásszünetet,majd kimondtam.
-ART!!! -kezdtem el ugrándozni örömömben,majd csatlakoztak a lányok is. -Jupii! Egy iskolába,vagyis hát a-félébe fogunk járni! -sikítoztam.
-Yeep! -ölelt át SoHyun. Tudni illik,ez egy nagyon-nagyon híres iskola! Híres énekesek,vagy kezdő énekesek,táncosok járnak oda. Az iskolában az a két bazi nagy emelet (vagyis az interneten úgy tűnt) külön van választva. A felső emeleten a debütált előadók,míg lent a kezdő csapatok,énekesek,táncosok találhatók. Mi a felső emeleten leszünk majd,mivel híres lánybanda vagyunk. Elköszöntem a lányoktól,majd boldogan ugráltam hazafelé. (persze nem szó szerint értve!!) Mikor hazaértem vidáman fütyörészve bementem a konyhába.
-Mi ez a fütyörészés? -kérdezte anya.
-Képzeld megkaptam az eredményeket. -leültem az asztalhoz.
-Áh,és hová tettek át? -nézett "rém kíváncsian",közben tálalta a vacsorát.
-Az ART.-be! -elkezdtem szürcsölni a levesem.
-Az jó! SoHyun-ék? -kérdezgetett.
-Ők is velem jönnek. -válaszoltam.
-Örülsz? -mosolygott.
-Még jó hogy! -ettem tovább a levesem.
-De várj,az nagyon messze van a lakásunktól! -világosodott fel.
-Komolyaan? Jajj,ne! -tettetve a szomorúságomat és a tudatlanságomat is persze!...
-Nos,ezt is megoldhatjuk. Egy régi barátnőm,tudod akinek van egy lánya,Nana!
-Áh,Kris-re gondolsz? (ez Nana beceneve) Vele minden nap csetelek...Mi van velük? -nézek rá bambán.
-Az ő lánya is oda jár, (vagyis Nana) és a házuk közel van az iskolához...Ha megengednék, hogy náluk lakjál,belemennél? -kérdez.
-Jah,persze! -rázom a fejem. Anya nem is várt,letette ami a kezében volt,és a telefonjáért nyúlt,majd gyorsan besietett a szobába. Néhány perc múlva kisiet a szobából.
-Készülődj,Hyuna! -sietett.
-Mi van már? Még a levesemet sem ettem meg! -eszek tovább.
-Nem is fogod! -veszi el előlem. Park Hyun Ah! Ha most nem kezdesz elpakolni,sehova nem mész majd! -kezd mérges lenni.
-A levees! -nyúlok utána. Jó-jó mrs. szívtelen levesrabló. -állok fel.
-Holnaptól átköltözöl a Kim családhoz. -támaszkodik a székre. Elintéztem neked. -dobálja a haját,mint aki annyira meg van elégedve magával.
-Ezért nem ehettem meg a levesemet? -grimaszolok.
-Mit mondtál? -néz rám dühösen.
-Semmit! -védekező pozícióra váltok.
-Te hálátlan gyermek! Erre neveltelek?? -levette a papucsát és felém dobta.
-ÁÁÁ! -kiabálok és beszaladok a szobámba,gyorsan bezárom az ajtót és elmosolyodok. Este pakolás után,anyáék hálószobájához mentem. Bekopogtam,majd bementem.
-Bejövök!...Amúgy,apu tud már a dologról? -kérdeztem.
-Persze! -halkítja le a tv-t.
-És mit szólt? -ülök anya mellé az ágyra.
-Szerinted?! Azt hogy az ő édes kislányát nem engedi el ilyen távolra tőle,meg ilyesmik...a végén olyan hangja volt,mint aki bőgni készül! -nevet.
-Én apából ki is nézem,hogy ilyenekért bőgjön. -nevetek én is.
-Jah,azt elfelejtettem mondani,hogy holnap nem fogunk tudni elvinni. -vakarja a fejét.
-Rendben,akkor megoldom magam. -gyors beletörődés. De amúgy miért is nem? -kérdezem.
-Hye most akarja bemutatni nekünk az új barátját. -mondja.
-Áh,té-tényleg? -nyelek egyet.
-Igen. Öhm...Baj van? -kérdezi.
-Nem. Nincs semmi az ég adta világon. -mondom.
-Jajj édesem...Nagyon hiányozni fogsz! -simítja meg az arcom. Minden nap feltétlen hívj,rendben? -megráz.
-Háát... -gondolkozom.
-Hyunaa! -üti meg gyengédem a karomat.
-Persze-persze,csak ne ütögess már! -lököm meg mosolyogva.
Másnap.:
Körülbelül 12 óra lehetett,mikor anya szó szerint kipördített az ágyból.
-Hasadra süt a nap. -húzza ki alólam a takarót.
-Mmm... -hisztizek,de anya addigra már kiment,és nyitva hagyta az ablakot,én meg majd megfagytam,ezért kikellet másznom az ágyból.
-'Reggelt! -köszönök apának.
-Neked is,habár már elmúlt dél is... Hogy aludtál életem? -kérdezi.
-Jól,amíg egy bizonyos SZÖRNYETEG,fel nem ébresztett! -ásítok és leülök az asztalhoz.
-Hogy mondtad? -teszi ökölbe anya a kezét.
-Hali! -jön ki Hye.
-Szerbusz. -köszön apa újságot olvasva,és anya is.
-Hé,Hye...-kezdek bele,de ő le se kakál.
-Hagyj már békén Hyuna! Jelenleg nem érek rád. -forgatja a szemeit,miközben egy könyvet olvas.
-Ch...Jajj bocs,csak nem  tanulsz abból a könyvből? Jajj,hát persze hogy nem! Te úgysem tudsz már okosabb lenni,igaz nővérkém? Bár,remélem ennél hülyébb sem...! -gúnyolódok,mivel Hye rossz tanuló.
-Hyuna,te ennél okosabb vagy! Minek kellett vissza szólni? -mérgelődik apa. Nem válaszoltam,csak ettem az ebédemet,amit anya adott a "vita" közben.
-Mikor is jön a barátod hozzánk,Hye? -kérdezi anya.
-Kb. 1 óra múlva. -mondja önelégülten mosolyogva. Szerencse én már nem leszek,mire Hye pasija megérkezik...Jobb is! Fél óra múlva minden készen állt az induláshoz,szóval hívtam egy Taxit. Anyáék hosszú,tényleg nagyon hosszú búcsúzkodás után végre elengedtek. Az utazás alatt folyamatosan a lányokkal beszéltem,és hogy ők hogyan is oldják meg az iskolába járást,szóval hogy hol fognak lakni.
3 óra múlva.:
Végre ideértem a megadott helyre,vagyis Nanáékhoz. Becsöngettem,majd illően köszöntem,és megköszöntem,hogy itt élhetek velük. Nanát még sosem láttam élőben,mivel csak skypen keresztül tartottuk a kapcsolatot. Sokat,nagyon-nagyon sokat beszéltünk az érkezésemet követően.
-Szóval akkor te is egy lánybandában énekelsz meg ilyenek,ugye? -kérdezget Nana.
-Aham! Mostanában elég népszerűek lettünk...Bár engem most jobban érdekel az iskola. Alig várom! -izgatott a hangom. Úgy várom,hogy végre HELYES fiúk között legyek. -álmodozom.
-Jesszusom,mi ez a a csillogó légkör körülötted?! -nevet Nana. Amúgy,valamit félre hallottál szerintem,vagy olvastál...Tudod ez az iskola,kifejezetten lányoknak van! Ez egy lányiskola,Hyuna! -mosolygott boldogan. Sajna az én számról hamar lehervadt a mosoly.
-Mi van? -nézek sápadtan.
-Öhm...hirtelen olyan furán nézel ki,valami baj van? -néz rám bambán.
-Nem,dehogy! Olyan frissen és üdén érzem magam,mint egy elfonnyadt virág. -mosolygok.
-Akkor jó! -áll fel,mivel a nappaliban ültünk egész idáig.
-Jah...Nagyon! (Talán nem vette a célzást?!) -gondolkodtam el.
-Amúgy,a szobádat még meg sem mutattam. -kuncog. Elvitt az emelten lévő,vendégszobához,ahol a cuccaim is hevertek.
-Köszi! -mosolygok,majd bemegyek a szobába.
-Kell segítség a pakoláshoz? -kérdezi.
-Kedves,de nem kell! -intek és bezárom az ajtót. Emlékszem hogy holnap lesz a szülinapja Nanának,szóval venni kell valami különleges ajándékot. Pakolás után lementem vacsorázni,és beszélgetni Nana szüleivel. Hát,mit ne mondjak. Eléggé,öhm...Szigorúak?! De hát...ez van!
-Hyuna! -szól rám Min,Nana anyja.
-Igen? -fordulok meg.
-El ne felejtsd a gyógyszereid bevenni! -mosolyog.
-Tessék? -nyelek egy nagyot. (ő meg honnan tud a gyógyszerekről?!)
-Anyukád mondta,hogy néha előfordul,hogy fáj a hasad,és azt is mondta, hogy az orvos íratott fel neked gyógyszert,amitől jobban leszel! -mondja nyugodtan.
-Oh,jah...persze! -megnyugodva válaszoltam. Köszönöm a vacsorát...Jó éjt! -köszönök el. Nagyot sóhajtottam..azt hittem tud valami mást is,de szerencsére nem tud ennél többet. Mikor kijöttem a fürdőből,és indultam volna,hogy lefeküdjek,felhívtam anyát és tájékoztattam a mai történtekről. Miután anyát is leráztam (nyugi,imádom anyut! Csak most kicsit egyedül akarok lenni) lefeküdtem az ágyamra.  Nem is vettem észre,és el is aludtam. Este arra ébredtem,hogy valaki sikítozik...Nem is akárhogy. Kiszaladtam és megnéztem honnan jön a hang. Észrevettem hogy Nana ajtaja ki van nyitva,és hogy ő sikítozik. Befutottam hozzá. -Hé! Nana!! Ébredj fel!! Nana! -rázogattam,ahogy csak tudtam. Jézusom...Szörnyű volt hallani,ahogy sikítozott... Mintha valaki 100 kést szúrt volna egyszerre belé...És ha ez nem elég,még sírt is,és mind ezt álmában. Annyira rossz volt látni szenvedni,hogy elkezdtem sírni. Öntudatlanul bár,de elkezdtem.  -Nana,fejezdbe és kellj fel! -próbáltam felébreszteni még mindig. Semmi baj!! -simítottam meg az arcát,mikor kinyitotta könnyes szemét.
-H-Hyuna?! -nézett rám ijedten.
-Semmi baj,itt vagyok. -csitítgattam,majd magamhoz öleltem.
-Én annyira féltem! -magához szorított és elkezdett sírni. Nem kérdezősködtem,mivel tudtam miről van szó...Régen,mikor Nana még nagyon kicsi volt,megerőszakolták őt! Nem is akárhányan...Több mint négyen. Azért iratkozott egy lány iskolába,és ezért nem akar fiúk közelébe lenni.
-Tudom! -úgy maradtunk még egy ideig,majd szipogva eleresztett. -Megnyugodtál már egy kicsit? -kérdeztem. Ő csak rázta a fejét.
-Sajnálom,de ezt egy ideig még el kell viselned! Sajnálatos módon,minden este álmodok ilyen dolgokról.Szóval...  -bánatosan néz rám.
-Ne aggódj! -próbálom megnyugtatni. Akarod,hogy veled aludjak? -kérdezem.
-Megtennéd? -hüppög.
-Persze! -mosolyogtam,majd összekuporodva elaludtunk.
Másnap.:
Végre eljött a vasárnap reggel. Hót álmosan kiszálltam az  ágyból és felöltöztem meg a szükséges dolgokat elintéztem,majd elindultam ajándékot venni Nanának. Mikor megvettem amit szerettem volna,siettem vissza. Mikor benyitottam az ajtón,már minden fel volt díszítve.
-'Reggelt! -köszöntem Minéknek.
-Neked is! A reggelit még nem készítettem el,bocsánat!! -idegeskedik.
-Áh,semmi baj...Úgysem vagyok éhes! -mosolygok,bár ha lehetne ennék. Segíthetek valamit? -udvariaskodva.
-Feltennéd a "szülinap" feliratot a falra? -kérdi Min. Bólintottam és elvettem amit kellett,és felakasztottam a falra. Elkészült minden,már csak Nana hiányzott. Nem több,mint egy órával később ő is lejött a szobából,és mi meglepetés szerűen előugrottunk és egyszerre a "Boldog szülinapot Nanát" kiáltottuk! Ez csak szimpla buli volt,nem voltak ott Nana barátai,csak a család. Mindenki átadta az ajándékát,majd én következtem. Átadtam a csomagot.
-Lefényképezlek miközben kibontod. -hátrébb álltam és elővettem a telefonom.
-Altató? -néz rám hülyén Nana.

Itt Hyuna(ejtsd.:Hijuna) haja hosszú,csak hátra van fésülve!

-Oh,bocs...Az nekem kell,tied a másik. -kuncogok.
-De szép! Ez egy álomcsapda,igaz?! -mosolyog. Nagyon köszönöm Hyuna. -meghajolt. Sokat nevettünk,én pedig egy csomó képet csináltam. Ez a nap is hamar eltelt és az egészben az a legjobb...(vagyis hát,majdnem) hogy holnap az új iskolában kezdek... Mondhatnám úgy is,hogy..: "Új élet kezdődik"!

Szereplők!!

Park Hyun Ah.:főszereplő.

Jellemző.: Hyuna egy 19 éves, gyerekes,bár ha kell komoly egyéniség.Van egy ikertestvére,akivel  nem a legjobb kapcsolatot ápolják. Az okát még ő maga sem tudja. Hyuna a híres "4minute" tagja, négy barátnőjével együtt (GaYoon,SoHyun,JiHyun,JiYoon),mely egy Koreai lánycsapat. Legjobb barátnője.: SoHyun.

Kim Na Na "Krystal".:főszereplő (18éves)

Jellemző.: Vidám,bolondos,és fiúkat kerülő személy. Kissé visszahúzódó,nem olyan könnyen barátkozó típus. A híres f((x)) tagja barátnőivel együtt (Amber,Luna,Sulli,Viktoria).Főtáncos és énekes is a csapatban. Modell,majd később színésznő. Legjobb barátnője.: Sulli. 

 Tan Yoong Sheen.: főszereplő.

 

Jellemző.: Yoong egy 27 éves férfi,aki az ART. High School helyes tanára. Mivel fiatal, és kedves a diákokkal,ezért nagyon népszerű a lányok körében. Másodállásban színész/énekes.(Cnblue)

Oh Hyun Seung "Js".: főszereplő.

Jellemző.: HyunSeung (25),ismertebb néven "Js" a Beast Koreai fiúbanda egyik énekese/táncosa. Jelenleg táncoktató és koreográfus egy híresebb cégnél.  Helyes,bár eléggé komoly természetű,sármos pasi.

Mellék szereplők.: 4minute tagjai.:

-SoHyun(19)

-GaYoon(19)

-JiYoon(20)

-JiHyun(19)

Az f((x)) tagjai.:

-Sulli(19)

-Amber(20)

-Luna(19)

-Viktoria(19)

Az iskola működése.:

Ez az iskola,szigorúan lány iskola(egy ideig)!Az iskolában a két emelet külön van választva. Míg az alsó szinten a még nem debütált,kezdő csapatok,énekesek,táncosok ,addig a felső szinten a híres,már debütált tanulók,modellek,színészek vannak.

Az alsó szinten az osztályok 1-2,2-4,amíg a felsőn pedig 2-5,2-6-ig vannak számozva a termek. Az ebédlő egy külön épület,tartozik hozzá egy VIP. helység,ahová csak azok ülhetnek,akik adtak már ki lemezt,vagy szerepeltek nagyobb show-ban,vagy híresebb klippek-ben táncosokként. Az ART. tanulóinak tovább képzési lehetőségei vannak. Az ott tanító tanárok,mind elismert híres emberek,és mind elvégzett egy nagyon nehéz elsősegély vizsgát,így a tanulót rögtön el tudja látni,akár milyen probléma merülne fel. A diákok kapnak egy nyakláncot,mellyel a szekrényeiket tudják nyitni.

Szabályzat.: Egyenruhát kötelező viselni. Műköröm tilos,mobilhasználat csak szünetben. Pircing,tetoválás,hajfestés igazgató engedélyével engedélyezett. A tanárok 21 éves kortól tanítanak. 

Végeztünk!

Sajnálattal közöljük,de ezt a történetet nem tudjuk tovább folytatni! 

Itt elkezdünk egy másik történetet. Reméljük tetszeni fog!

By.: Mikró és Villa *w*

U.i.: Az egyik fél,nem egyezett bele a név/választásba!

13.rész B/Inorin szemszöge/
Az erdőféle vettem az irányt,miután Ren-t láttam csókolózni Miával. Valahogy az egészet sejtettem...Tudtam hogy nem szabadott volna bíznom Ren-ben és hogy Miát otthon kellett volna hagynom és inkább vitáztam volna apával egész nap...De most már mind egy.Olyan idiótának érzem magam...Letelepedtem egyik fa tövénél és meghallottam hogy Emma engem keres,de nem volt annyi erőm hogy a számra egyetlen egy szó is jöjjön. Emma elhaladt mellettem,majd megpillantott és hátrább tolatott. Gyengéden rám mosolygott és folyamatosan engem nézett.

-Végre megtaláltalak! -guggol le elém.
-Hurrá! -nyögöm ki.
-Figyelj,ha bármi... -mondaná ki de félbeszakítom hirtelen.
-Emma! Nem kell a rizsa...Én voltam a hülye de már nem érdekel...Csak egy kis magányra vágyom...de azt otthon is megkaphatom,szóval menjünk vissza a villába! Így is elég késő van... -tápászkodok fel.
-Rendben! De...Ino,hol is vagyunk? -néz körül aggodalmasan.
-Erdőben. Várj...nem tudod merre jöttél? -kérdezem meghökkenve.
-Hahaha...Az úgy volt,hogy... -vakarja a fejét.
-Ez nem jó! Nagyon-nagyon nem jó!!! -nyüszögök.
-Te nem emlékszel hogy merről jöttél? -kérdezi.
-N-nem...Én csak rohantam...Sajnáloom! -arcomat a tenyerembe temetem.
-ÁÁÁÁ...Olyan hülyék vagyunk! -nevet szánalmában. Nah,ne essünk kétségbe! Induljunk el valamerre...Például,jobbra! -mutogat.
-Miért pont jobbra? -kérdezem értetlenül.
-Mert az szimpibb mint a bal,vagy te balra akarsz menni? -kérdezi.
-Hmm...Nem,szerintem is szimpatikusabb a jobb. -kuncogok,majd elindulunk. Kb. 2 órán keresztül bóklásztunk és már az orromig sem láttam,olyan sötét volt.
-Itt már elhaladtunk több mint 8x!! -mondom kiakadva.
-Azt honnan gondolod? Én még látni sem látok.. -ásít.
-Onnan tudom,hogy akárhányszor elmentünk itt mindig beleléptem ebbe a bazinagy tócsába itt. Úgy érzem itt a vég...Legalább együtt halunk meg Em. -siránkozok.
-Nyugi már,majd kijutunk innen valahogy...De a telómon amin egész végig világítottam és még mindig semmi térerő,kezd lemerülni... hajnali 3 óra van és éhes is vagyok. Kellett neked elfutni! -hárítja rám a dolgokat.
-Na fogd be,jó?!! -sértődök meg.
-Ino nézd!!! -kiált fel.
-Mi van,mi van? -kapom fel a fejem.
-EMBEREEK! -mutogat és odarohanunk.
-Elnézést,eltévedtünk...tudnának segíteni? Egy villát keresünk... -mondja.
-He? -néz furán ránk a csávó.
-Mi ez a "he"? Nem tud angolul? -nézek Em-re.Öhm...MI EGY VILLÁT KERESÜNK!!! -emelem ki a szavakat.
-Micsoda? -kérdeznek vissza.
-Magyarok? -nézek sápadtan. Én nem tudok magyarul,csak ismerem hogy milyen a hangzása! Te vagy a nagy "google fordító", szóval beszélj hozzájuk magyarul. -mondom Emmának.
-Magyart nem tanultam...szóval találj ki valamit! -mondja.
-De mit? -kérdezem.
-Megvan! Mutogassunk. -mondja és el is kezdte. Elsőnek valami házféleséget mutogatott,majd hirtelen előhúzott a zsebéből egy műanyag villát.
-Mi a szar? Hogyan?? -nézek ijedten Em-re.
-PSZT!! Majd később. -csitítgat.
-Egy villa? -kérdezi a magyar csávesz és rámutat a villánkra.
-Igen-Igen,villa! -mutogat tovább. A csávó elfut,majd vissza jön egy fura nővel aki úgy látszik tud angolul,mivel a többiek nem tudtak úgy látszik. A nő elmagyarázott mindent nekünk,majd megköszöntük és nagy nehezen vissza találtunk a villába. Mikor be léptünk,nagy csend és nyugalom fogadott minket.
-Nem is kerestek minket? -nézek körül.
-Szerintem azt hitték haza sem jövünk ezek után. -mondja.
-Az lehet. -kuncogok,de hirtelen elöntött a szomorúság. Megöleltem Emmát és szép halkan belopóztam a szobámba,ahol Ren a fotelban,felkapcsolt villanynál aludt. A szoba teljesen kupis volt,minden szana-szét hevert a földön. Becsuktam az ajtót és indultam is a fürdőszoba felé,mert már élni alig volt erőm,olyan fáradt voltam.
-Szóval megjöttél? Azt hittem máshol éjszakázol. -ébred fel Ren.
-Semmi közöd hozzá mit csinálok vagy hogy hol vagyok. Szóval ha megkérhetlek ne szólj hozzám,kell egy kis idő. -mondom majd elindulok a fürdő felé,de Ren vissza húz.
-Várj,beszéljük meg. -fordít maga felé.
-Úgy őszintén,mit is akarsz te megbeszélni? Ennek a kapcsolatnak semmi jövője! -mondom.
-Sajnálom. -mondja és a fejét idegesen a kezébe temeti. Mikor ezt a szót kimondta...Ezt a "sajnálom"-ot,akkor akadtam ki teljesen.
-Ha? Sajnálod? Hah...Ebben tudod mi a vicces? Az hogy te csókoltad meg Miát és nem ő téged...Nem is tudom hogy bízhattam meg benned,vagy hogy egyáltalán hogyan szerethettem beléd. Lehet hogy ez számodra csak egy "ártatlan" csók volt,de ilyen lenne a jövőben is?! Hát,kösz de kihagyom! -bőgés határán vagyok. Ren egy szót sem szólt,csak ült csendben. -Még most sem mondasz semmit? Nem adsz magyarázatot? -nézek rá,de semmi válasz. Majdnem elkezdtem sírni,de még mielőtt ez megtörténhetett volna elindultam az ajtó felé. Mikor kinyitottam az ajtót Ann és Emma beesett a szobába.
-Áh...Inorin! -néz rám Em. Hogy s mint? Hahaha... Miért nem közölted hogy az ajtó fele jössz? Ez csunya dolog... De én mindenben veled vagyok csak hogy tudd!! Főleg ha végre A-nn leszállna ró-lam. -próbál kikúszni Ann alól. Nem nagyon érdekelt más,csak hogy kimehessek levegőzni,szóval átléptem Ann-t és Em-t és mentem tovább.
-Ennyire vészes a helyzet? -kérdezi Ann,amit még épp hallottam. Leültem a kerti székbe és elkezdtem sírni,majd elmentem a fürdőbe és lefürödtem fogat mostam,majd vissza mentem a szobába,mivel már hajnali 5 óra volt,és fáradt voltam. Mikor vissza értem már rend volt a szobában Ren pedig a cuccait fogdosta.
-Hová mész? -kérdezem.
-Azt hiszem jobb lenne ha lent aludnák a kanapén. A mai vissza útról pedig tárgyalj Emmával ha nem szeretnél velem jönni. Jó éjszakát! -kiment és becsapta az ajtót. Megint folyt a könnyem de nem törődtem vele. Anya írt mint minden nap körülbelül 10x..:
 -"Drága Inorin. Nagyon boldog 18 születésnapot neked! Elküldettem neked az ajándékot,sajna személyesen nem tudtam átadni! Szeretlek! Puszil anya!! :* (üzenet.: 18:08)
-Anya legalább fel tud vidítani.  -mosolyodok el,majd lefeküdtem aludni,mert ma hamar szeretnének elindulni Annék. Kb. aludtam 4 órát,ha nem kevesebbet...Délután indultunk.Minden cuccomat elpakoltam és úgy lett megbeszélve Emmával,hogy én megyek Rennel,mert máshogy nem lett volna jó. Becuccoltam a kocsiba és lehuppantam az anyósülésre. Mikor mindenki betette a csomagjait a kocsikba,elindultunk. Több mint 1 és fél órája utazunk már,de egy szót sem szóltunk egymáshoz Ren-nel. A szél össze vissza fújta a hajam,mert Ren kocsijának nincs teteje...Unatkoztam ezért feltettem a lábam az ablakba.
-Vedd le! -mondja Ren.
-Nem. -vágom rá.
-Vedd le még szépen kérlek rá. -mondja.
-Leveszem,ha kapok magyarázatot. -nézek rá,de ő rám se hederít. Miért tetted ezt? -kérdem. Ren csak sóhajtott. Mi a fontosabb,én vagy a büszkeséged? -próbálkozok,de semmi válasz így feladom.
-Unatkozok! -nyögöm ki.
-Kapcsolj valami zenét. -mutat a rádióra.
-Jó. -gúnyosan vissza szóltam. Bekapcsoltam a rádiót és valami szaros rappre kapcsolt.
-Ah...kedvencem,hagyd itt! -parancsol.
-Dehogy! Most én választok. -kapcsolom el. Kapcsolgattam...kapcsolgattam de nem találtam semmit.
-Tedd már valami normálisra! -üti el a kezem.
-Naaah... -lököm meg. Miközben én Ren-nel veszekedtem egy kocsi húzódott mellénk csupa dögös koreai csávóval benne és odaköszöntek nekünk angolul.
-Helló! Ti testvérek vagytok? Mert kölcsön kérném a dögös csajszit melletted haver! -mondja az egyik.
-Oh,igen ő a testvérem! Húzódj közelebb,átmászok! -mondom nekik. Közelebb is jöttek a kocsival. Ren egy szót sem szólt,csak vezetett mint az út nagy részében idáig,ami dühített. Mikor lépnék át a másik kocsiba, Ren hirtelen megrántja a kormány én pedig vissza esek az ülésre. -Megőrültél idióta? Azt akarod hogy meghaljak? -nézek rá dühösen,de ő nem rám.
-Mivan haver? Csak nem szerelmes vagy a saját tesódba?...perverz! -jelentik ki,majd elénk hajtanak. Most sem szólt semmit,én pedig felhangosítottam a zenét...Éppen Miley Cyrus-tól ment a Fu...Én rögtön elkezdtem énekelni és nem érdekelt ki mit gondol,csak kiadtam magamból a fájdalmam. A legjobb résznél lehalkította a zenét.
-Hé! Hangosítsd! Miért halkítottad le? Nem is hallani! -kérdezem.
-Csak! -felemeli a hangját.
-"Csak'? Miért nem bírsz egy normális választ adni? Talán nem érdemlem meg? -elkezdtem sírni és a hangom teljesen elcsuklott.
-Mit akarsz hallani Inorin? -ordít rám. Igen...te vagy a fontosabb és nem a büszkeségem! Csak te és te és te....Egy barom vagyok hogy ezt tettem veled...De sajnos ettől nem javul meg kettőnk kapcsolata,nem igaz? -kiabál velem,majd elhallgat. Csak néztem könnyes szemmel...Most én maradtam csendben. Az út hátralevő részén ezen gondolkodtam...Ren-en látszott a megbánás...Mikor a házunk elé értünk épp ki akartam szállnii,erre Ren megfogja a kezem.
-Nem akarok szarba lenni veled! -jelenti ki.
-Igen,én sem. -mosolygok. Maradjunk barátok. -kiszállok a kocsiból,majd elindulok Emmá-hoz,Ren is kiszállt,de hozzá Tom ment rögtön,Mia pedig elsétált a csomagjaival együtt.
-Inoriiin! Jól vagy? -néz rám Em.
-Jah,mért? -nézek rá.
-Hát...mind egy. -nevet.
-Ann és Jake? -nézek körül.
-Ann nem érezte magát jól pár hete sem,ezért most volt idejük,így elmentek orvoshoz Jake-vel.
-Értem.... -sóhajtok. Na de menjünk be! Fáradt vagyok. -mondom. Be is mentünk a házba,erre nagy meglepetés várt ránk.
-Szerbusztok drágáim! -köszönnek nekünk. Ren illedelmesen vissza köszönt...de én és Emma meg sem szólaltunk.
-Nagyi?! -lepődik meg Tom.
-Ciel drágám! Annyira örülök hogy látlak. -öleli meg jó erősen.
-Miért vagytok itt? -kérdezem erre apa megpöcköli a fejem. Áúú...Már mint...Szia nagyi! Annyira örülök hogy látlak titeket! -mosolyodom el.
-Réna! Hallom milyen lett a bizonyítványod...Erről még később beszélünk! -mondja és megölel. Emma csak állt az ajtóba szótlanul és bámulta az idegen férfit és nőt. Meglököm Emma vállát.
-Hé...Mi történ az illedelmes Emmával? Elvitte a cica a nyelvedet,vagy mi van? -suttogom Em-nek.
-Jah...Öhm,jó napot! Emma vagyok! -mutatkozik be.
-Szerbusz kedvesem! Elen vagyok ő pedig a férjem Bill. -gyengéden mosolyog Emmára. Valaki lejön az emeletről.
-Elnézést,lemaradtam valamiről? -kérdezi. Dean vagyok,örvendek! -folyamatosan Emmát nézik.
-Em...Mi a baj? Ismered őket? -kérdezem.
-Igen...Ő az anyám,az apám és a bátyám. -lenézően néz rájuk miközben mondja.
-Ők? -tátott szájjal bámulom őket. Hogy lehet,hogy ilyen szülőktől -mutogatok- ilyen gyerekek. -teljes lepődöttség.
-Réna! -szól rám nagyi.
-Ne...Igaza van! -mondja az a nő.
-Nem...Elnézést! Nem akartam goromba lenni... -kérek elnézést.
-Nos,azt akartátok tudni hogy miért is jöttünk... -kezd bele. Elsőnek is látni szerettük volna a most lett 18 éves unokánkat és a családot,meg akadt egy kis munkánk a városban. -mondja. Csak egy éjszakát töltünk itt,mivel már holnap este vissza szeretnénk térni Kanadába. Az unokahúgod is itt van,jelenleg a vendégszobában alszik. Megkérhetnélek hogy vigyázzatok rá holnapig,mert mi máshol töltjük az éjszakát sajna? -néz rám és tudja hogy bele fogok menni.
-Rendben,hisz apa is itthon lesz velünk... -mondom mosolyogva.
-Sajnálom Ino,de ma nekem is el kell mennem egy pár napra. -mondja.
-Oh...Hát,nem gond. Em alszol nálunk? -kérdezem.
-Aha,persze! -mosolyog. Felmentünk a szobámba Emmával,de előtte elköszöntünk a nagyiéktól és persze apától is. Em családja még itt volt amikor feljöttünk és beszélt Emmával...majd ők is elmentek. -Nah és mit mondtak? -kérdezem.
-Azt hogy ne aggódjak,mert elfognak menni és hogy nem maradnak sokáig....csak pénzt kell szerezniük valahonnan. -mondja.
-Szóval...jelenleg bujkálnak?! -kérdezem.
-Nagy valószínűséggel... -sóhajt. Hirtelen kinyíik az ajtó és letámadnak.
-Inoriiiin! -ölelget az uncsim.
-Mendel! Felébredtél? -megsimítom a haját,ő pedig bólint. Lassan leszáll rólam és hosszasan nézi Emmát.
-Szia! -köszön Emma.
-Szia...Mendi vagyok,téged hogy hívnak? -kérdezi.
-Emmának... -mosolyog.
-Jóól van. Mendi nem szeretnéd meglátogatni Tom-ot a másik szobában? -kérdezem,ő pedig el is rohant.
-Imádni való! -mondja Em.
-Jah,ő Iron lánya. -mondom,majd még beszélgetünk és pár óra múlva átmegyünk Mendiért és lehívunk mindenkit kajálni valamit.
-Mit szeretnél enni Mendi? -kérdezi Ren.
-Amit te,amit te! -ugrál Renen.
-Eléggé megkedvelted mint látom Ren-t. -röhög Tom. Emma csinálja a vacsit,mert csak ő tud köztünk főzni. Spagetti lesz a kaja...Amit én nem szeretek de no para. Éppen terítésnek álltam neki,erre csöngettek.
-Megterítenél Tom? -odaadom neki a tányérokat. Kinyitom az ajtót erre kettő cuki csávó üdvözöl és Emmát keresik. -Emma! Két dögös pasi téged keres...és ugyan úgy néznek ki,szóval dupla öröm!! -kiabálok,ők pedig nevetnek. Em odasiet hozzánk,a fiúk pedig hirtelen letámadják őt...
-Annyira örülünk neked Em...Már olyan rég nem találkoztunk! Folyamatosan téged kerestünk. Te vagy a mi örök szerelmünk! -mosolyognak,Emma pedig eléggé örül nekik.
-Sajnálom! Én is nagyon szeretlek titeket. -mosolyog,majd halkan odasúgja hogy ők csak a meleg uncsitesói.
-Kik ők? -jön oda Tom és Ren.
-Inkább ti kik vagytok? -kérdezik egyszerre.
-Én Em barátja vagyok. -mondja Tom egy kicsit idegesen.
-Szóval te voltál aki ellopta tőlünk életünk szerelmét. -néznek mérgesen.
-Nah fejezzétek be,és gyertek be! Nem vacsoráztok velünk? -kérdezem.
-De aranyos vaagy! -ölelnek át hirtelen. Tom elég sértődöttnek látszik...Szerintem zavarja hogy két fiú is hajt a csajára,mivel nem tudja hogy csak uncsik. Na de hát...majd megbeszélik Emmával. Mikor befejeztük a vacsorát elvittük Emmával Mendi-t aludni a fiúk pedig elmentek,de azt mondták hogy még látjuk egymást.
-Mesélj nekem Ino! -vesz elő  a kis táskájából egy mesekönyvet Mendi.
-Rendben,de előtte még menj fürödni.-mondom.Tom bekopog majd kinyitja az ajtót és elkezd mutogatni Emmának. Elsőnek Em-re,majd magára,majd az ágyra és utolsónak pedig kétszeresen Emmára mutat.
-Ez mit jelent?  -kérdezi Mendi.
-Azt hogy te egyedül menj lefeküdni most! -mondja Em,én pedig csak nevetek. Emma kimegy,Mendel pedig megmosta a fogát,lefürdött stb...majd befeküdt mellém az ágyba. Elkezdtem a mesét,majd Mendi szép lassan elaludt,én pedig lekapcsolta a villanyt és kijöttem a szobából. Arra lettem figyelmes hogy Em és Tom veszekedek nem is akárhogy. Lementem a konyhába összepakolni,Ren pedig odajött segíteni nekem.
-Nem vagy álmos? Majd én megcsinálom! -mondja Ren.
-Áh,nem kell köszi...Megvárom Emmát. -mondom. De  lécci vinnél Amu-nak kutyakaját ha megkérlek? -kérdem.
-Persze. Hol van? -néz körül.
-Abban a szekrényben. -mutogatok. Kiveszi és ad enni a kutyának. Hallok egy ajtócsapódást majd Ren és én felmegyünk az emeletre. Én Emmához,míg Ren Tom-hoz sietve...
-Hé Em,mi történt? -kérdezem tőle. Ő csak rángatta a vállát,majd hirtelen valami beugrott.

Újabb Szereplők! 

Bill(68) és Elen(64) McCarty.

Egon(50) és Ivi Bells(47)

Dean Bells(24)

Mendel Ella McCarty(4)

Finn(19) és Jack(19) Johanson