"Új élet kezdődik!"

Hyuna szemszöge 1.rész

Kezdetek.:

Ez a papír,amit most a kezemben tartok...Hát,ez az,ami most eldönti,hogy a barátnőim nélkül,vagy velük leszek az elkövetkezendő időben...Mivel az iskolát bezárják,ezért minket,tanulókat áthelyeznek egy másik iskolába.
-Jól van csajok,három-ra megnézzük,hogy kit hová helyeznek át! -mondom kissé idegesen.
-A három az túl kevés idő! -legyezi magát idegeskedve SoHyun.
-Igen-igen! -ért vele egyet Gayoon,JiHyun és JiYoon is.
-R-rendben...akkor legyen 5. -mondom még feszültebben.
-Az sem elég! -vág közbe megint SoHyun.
-Nem várhatunk holnapig! -szól rá GaYoon. Eltakartam a szemem..."Bathum-bathum". A szívem majd kiugrott a helyéről. Azét ilyen fontos ez az egész,mivel ugyebár elsőnek is,mi 5-en nagyon jó barátnők vagyunk,másodszor pedig mi vagyunk a "4minute" nevezetű Koreai lánybanda. Szóvaal...Ez fontos számunkra!
-Akkor csajok.: 5,4,3..2...1.... -egyre lassítottam a számolást, lehunytam a szemem majd szép lassan fel-fel pillantgattam.
-ART. -mondta elsőnek GaYoon.
-ART. -mondta szintén JiYoon.
-ART. -könnyebbült meg JiHyun.
-ART. -mosolyodott el SoHyun. Már csak én maradtam. Nagyot sóhajtottam,majd megnéztem. A szobában feszült volt a hangulat...Mindenki az ÉN válaszomat várta.
-Nos? -kérdezte JiHyun. Hagytam egy kis hatásszünetet,majd kimondtam.
-ART!!! -kezdtem el ugrándozni örömömben,majd csatlakoztak a lányok is. -Jupii! Egy iskolába,vagyis hát a-félébe fogunk járni! -sikítoztam.
-Yeep! -ölelt át SoHyun. Tudni illik,ez egy nagyon-nagyon híres iskola! Híres énekesek,vagy kezdő énekesek,táncosok járnak oda. Az iskolában az a két bazi nagy emelet (vagyis az interneten úgy tűnt) külön van választva. A felső emeleten a debütált előadók,míg lent a kezdő csapatok,énekesek,táncosok találhatók. Mi a felső emeleten leszünk majd,mivel híres lánybanda vagyunk. Elköszöntem a lányoktól,majd boldogan ugráltam hazafelé. (persze nem szó szerint értve!!) Mikor hazaértem vidáman fütyörészve bementem a konyhába.
-Mi ez a fütyörészés? -kérdezte anya.
-Képzeld megkaptam az eredményeket. -leültem az asztalhoz.
-Áh,és hová tettek át? -nézett "rém kíváncsian",közben tálalta a vacsorát.
-Az ART.-be! -elkezdtem szürcsölni a levesem.
-Az jó! SoHyun-ék? -kérdezgetett.
-Ők is velem jönnek. -válaszoltam.
-Örülsz? -mosolygott.
-Még jó hogy! -ettem tovább a levesem.
-De várj,az nagyon messze van a lakásunktól! -világosodott fel.
-Komolyaan? Jajj,ne! -tettetve a szomorúságomat és a tudatlanságomat is persze!...
-Nos,ezt is megoldhatjuk. Egy régi barátnőm,tudod akinek van egy lánya,Nana!
-Áh,Kris-re gondolsz? (ez Nana beceneve) Vele minden nap csetelek...Mi van velük? -nézek rá bambán.
-Az ő lánya is oda jár, (vagyis Nana) és a házuk közel van az iskolához...Ha megengednék, hogy náluk lakjál,belemennél? -kérdez.
-Jah,persze! -rázom a fejem. Anya nem is várt,letette ami a kezében volt,és a telefonjáért nyúlt,majd gyorsan besietett a szobába. Néhány perc múlva kisiet a szobából.
-Készülődj,Hyuna! -sietett.
-Mi van már? Még a levesemet sem ettem meg! -eszek tovább.
-Nem is fogod! -veszi el előlem. Park Hyun Ah! Ha most nem kezdesz elpakolni,sehova nem mész majd! -kezd mérges lenni.
-A levees! -nyúlok utána. Jó-jó mrs. szívtelen levesrabló. -állok fel.
-Holnaptól átköltözöl a Kim családhoz. -támaszkodik a székre. Elintéztem neked. -dobálja a haját,mint aki annyira meg van elégedve magával.
-Ezért nem ehettem meg a levesemet? -grimaszolok.
-Mit mondtál? -néz rám dühösen.
-Semmit! -védekező pozícióra váltok.
-Te hálátlan gyermek! Erre neveltelek?? -levette a papucsát és felém dobta.
-ÁÁÁ! -kiabálok és beszaladok a szobámba,gyorsan bezárom az ajtót és elmosolyodok. Este pakolás után,anyáék hálószobájához mentem. Bekopogtam,majd bementem.
-Bejövök!...Amúgy,apu tud már a dologról? -kérdeztem.
-Persze! -halkítja le a tv-t.
-És mit szólt? -ülök anya mellé az ágyra.
-Szerinted?! Azt hogy az ő édes kislányát nem engedi el ilyen távolra tőle,meg ilyesmik...a végén olyan hangja volt,mint aki bőgni készül! -nevet.
-Én apából ki is nézem,hogy ilyenekért bőgjön. -nevetek én is.
-Jah,azt elfelejtettem mondani,hogy holnap nem fogunk tudni elvinni. -vakarja a fejét.
-Rendben,akkor megoldom magam. -gyors beletörődés. De amúgy miért is nem? -kérdezem.
-Hye most akarja bemutatni nekünk az új barátját. -mondja.
-Áh,té-tényleg? -nyelek egyet.
-Igen. Öhm...Baj van? -kérdezi.
-Nem. Nincs semmi az ég adta világon. -mondom.
-Jajj édesem...Nagyon hiányozni fogsz! -simítja meg az arcom. Minden nap feltétlen hívj,rendben? -megráz.
-Háát... -gondolkozom.
-Hyunaa! -üti meg gyengédem a karomat.
-Persze-persze,csak ne ütögess már! -lököm meg mosolyogva.
Másnap.:
Körülbelül 12 óra lehetett,mikor anya szó szerint kipördített az ágyból.
-Hasadra süt a nap. -húzza ki alólam a takarót.
-Mmm... -hisztizek,de anya addigra már kiment,és nyitva hagyta az ablakot,én meg majd megfagytam,ezért kikellet másznom az ágyból.
-'Reggelt! -köszönök apának.
-Neked is,habár már elmúlt dél is... Hogy aludtál életem? -kérdezi.
-Jól,amíg egy bizonyos SZÖRNYETEG,fel nem ébresztett! -ásítok és leülök az asztalhoz.
-Hogy mondtad? -teszi ökölbe anya a kezét.
-Hali! -jön ki Hye.
-Szerbusz. -köszön apa újságot olvasva,és anya is.
-Hé,Hye...-kezdek bele,de ő le se kakál.
-Hagyj már békén Hyuna! Jelenleg nem érek rád. -forgatja a szemeit,miközben egy könyvet olvas.
-Ch...Jajj bocs,csak nem  tanulsz abból a könyvből? Jajj,hát persze hogy nem! Te úgysem tudsz már okosabb lenni,igaz nővérkém? Bár,remélem ennél hülyébb sem...! -gúnyolódok,mivel Hye rossz tanuló.
-Hyuna,te ennél okosabb vagy! Minek kellett vissza szólni? -mérgelődik apa. Nem válaszoltam,csak ettem az ebédemet,amit anya adott a "vita" közben.
-Mikor is jön a barátod hozzánk,Hye? -kérdezi anya.
-Kb. 1 óra múlva. -mondja önelégülten mosolyogva. Szerencse én már nem leszek,mire Hye pasija megérkezik...Jobb is! Fél óra múlva minden készen állt az induláshoz,szóval hívtam egy Taxit. Anyáék hosszú,tényleg nagyon hosszú búcsúzkodás után végre elengedtek. Az utazás alatt folyamatosan a lányokkal beszéltem,és hogy ők hogyan is oldják meg az iskolába járást,szóval hogy hol fognak lakni.
3 óra múlva.:
Végre ideértem a megadott helyre,vagyis Nanáékhoz. Becsöngettem,majd illően köszöntem,és megköszöntem,hogy itt élhetek velük. Nanát még sosem láttam élőben,mivel csak skypen keresztül tartottuk a kapcsolatot. Sokat,nagyon-nagyon sokat beszéltünk az érkezésemet követően.
-Szóval akkor te is egy lánybandában énekelsz meg ilyenek,ugye? -kérdezget Nana.
-Aham! Mostanában elég népszerűek lettünk...Bár engem most jobban érdekel az iskola. Alig várom! -izgatott a hangom. Úgy várom,hogy végre HELYES fiúk között legyek. -álmodozom.
-Jesszusom,mi ez a a csillogó légkör körülötted?! -nevet Nana. Amúgy,valamit félre hallottál szerintem,vagy olvastál...Tudod ez az iskola,kifejezetten lányoknak van! Ez egy lányiskola,Hyuna! -mosolygott boldogan. Sajna az én számról hamar lehervadt a mosoly.
-Mi van? -nézek sápadtan.
-Öhm...hirtelen olyan furán nézel ki,valami baj van? -néz rám bambán.
-Nem,dehogy! Olyan frissen és üdén érzem magam,mint egy elfonnyadt virág. -mosolygok.
-Akkor jó! -áll fel,mivel a nappaliban ültünk egész idáig.
-Jah...Nagyon! (Talán nem vette a célzást?!) -gondolkodtam el.
-Amúgy,a szobádat még meg sem mutattam. -kuncog. Elvitt az emelten lévő,vendégszobához,ahol a cuccaim is hevertek.
-Köszi! -mosolygok,majd bemegyek a szobába.
-Kell segítség a pakoláshoz? -kérdezi.
-Kedves,de nem kell! -intek és bezárom az ajtót. Emlékszem hogy holnap lesz a szülinapja Nanának,szóval venni kell valami különleges ajándékot. Pakolás után lementem vacsorázni,és beszélgetni Nana szüleivel. Hát,mit ne mondjak. Eléggé,öhm...Szigorúak?! De hát...ez van!
-Hyuna! -szól rám Min,Nana anyja.
-Igen? -fordulok meg.
-El ne felejtsd a gyógyszereid bevenni! -mosolyog.
-Tessék? -nyelek egy nagyot. (ő meg honnan tud a gyógyszerekről?!)
-Anyukád mondta,hogy néha előfordul,hogy fáj a hasad,és azt is mondta, hogy az orvos íratott fel neked gyógyszert,amitől jobban leszel! -mondja nyugodtan.
-Oh,jah...persze! -megnyugodva válaszoltam. Köszönöm a vacsorát...Jó éjt! -köszönök el. Nagyot sóhajtottam..azt hittem tud valami mást is,de szerencsére nem tud ennél többet. Mikor kijöttem a fürdőből,és indultam volna,hogy lefeküdjek,felhívtam anyát és tájékoztattam a mai történtekről. Miután anyát is leráztam (nyugi,imádom anyut! Csak most kicsit egyedül akarok lenni) lefeküdtem az ágyamra.  Nem is vettem észre,és el is aludtam. Este arra ébredtem,hogy valaki sikítozik...Nem is akárhogy. Kiszaladtam és megnéztem honnan jön a hang. Észrevettem hogy Nana ajtaja ki van nyitva,és hogy ő sikítozik. Befutottam hozzá. -Hé! Nana!! Ébredj fel!! Nana! -rázogattam,ahogy csak tudtam. Jézusom...Szörnyű volt hallani,ahogy sikítozott... Mintha valaki 100 kést szúrt volna egyszerre belé...És ha ez nem elég,még sírt is,és mind ezt álmában. Annyira rossz volt látni szenvedni,hogy elkezdtem sírni. Öntudatlanul bár,de elkezdtem.  -Nana,fejezdbe és kellj fel! -próbáltam felébreszteni még mindig. Semmi baj!! -simítottam meg az arcát,mikor kinyitotta könnyes szemét.
-H-Hyuna?! -nézett rám ijedten.
-Semmi baj,itt vagyok. -csitítgattam,majd magamhoz öleltem.
-Én annyira féltem! -magához szorított és elkezdett sírni. Nem kérdezősködtem,mivel tudtam miről van szó...Régen,mikor Nana még nagyon kicsi volt,megerőszakolták őt! Nem is akárhányan...Több mint négyen. Azért iratkozott egy lány iskolába,és ezért nem akar fiúk közelébe lenni.
-Tudom! -úgy maradtunk még egy ideig,majd szipogva eleresztett. -Megnyugodtál már egy kicsit? -kérdeztem. Ő csak rázta a fejét.
-Sajnálom,de ezt egy ideig még el kell viselned! Sajnálatos módon,minden este álmodok ilyen dolgokról.Szóval...  -bánatosan néz rám.
-Ne aggódj! -próbálom megnyugtatni. Akarod,hogy veled aludjak? -kérdezem.
-Megtennéd? -hüppög.
-Persze! -mosolyogtam,majd összekuporodva elaludtunk.
Másnap.:
Végre eljött a vasárnap reggel. Hót álmosan kiszálltam az  ágyból és felöltöztem meg a szükséges dolgokat elintéztem,majd elindultam ajándékot venni Nanának. Mikor megvettem amit szerettem volna,siettem vissza. Mikor benyitottam az ajtón,már minden fel volt díszítve.
-'Reggelt! -köszöntem Minéknek.
-Neked is! A reggelit még nem készítettem el,bocsánat!! -idegeskedik.
-Áh,semmi baj...Úgysem vagyok éhes! -mosolygok,bár ha lehetne ennék. Segíthetek valamit? -udvariaskodva.
-Feltennéd a "szülinap" feliratot a falra? -kérdi Min. Bólintottam és elvettem amit kellett,és felakasztottam a falra. Elkészült minden,már csak Nana hiányzott. Nem több,mint egy órával később ő is lejött a szobából,és mi meglepetés szerűen előugrottunk és egyszerre a "Boldog szülinapot Nanát" kiáltottuk! Ez csak szimpla buli volt,nem voltak ott Nana barátai,csak a család. Mindenki átadta az ajándékát,majd én következtem. Átadtam a csomagot.
-Lefényképezlek miközben kibontod. -hátrébb álltam és elővettem a telefonom.
-Altató? -néz rám hülyén Nana.

Itt Hyuna(ejtsd.:Hijuna) haja hosszú,csak hátra van fésülve!

-Oh,bocs...Az nekem kell,tied a másik. -kuncogok.
-De szép! Ez egy álomcsapda,igaz?! -mosolyog. Nagyon köszönöm Hyuna. -meghajolt. Sokat nevettünk,én pedig egy csomó képet csináltam. Ez a nap is hamar eltelt és az egészben az a legjobb...(vagyis hát,majdnem) hogy holnap az új iskolában kezdek... Mondhatnám úgy is,hogy..: "Új élet kezdődik"!