13.rész B/Inorin szemszöge/
Az erdőféle vettem az irányt,miután Ren-t láttam csókolózni Miával. Valahogy az egészet sejtettem...Tudtam hogy nem szabadott volna bíznom Ren-ben és hogy Miát otthon kellett volna hagynom és inkább vitáztam volna apával egész nap...De most már mind egy.Olyan idiótának érzem magam...Letelepedtem egyik fa tövénél és meghallottam hogy Emma engem keres,de nem volt annyi erőm hogy a számra egyetlen egy szó is jöjjön. Emma elhaladt mellettem,majd megpillantott és hátrább tolatott. Gyengéden rám mosolygott és folyamatosan engem nézett.

-Végre megtaláltalak! -guggol le elém.
-Hurrá! -nyögöm ki.
-Figyelj,ha bármi... -mondaná ki de félbeszakítom hirtelen.
-Emma! Nem kell a rizsa...Én voltam a hülye de már nem érdekel...Csak egy kis magányra vágyom...de azt otthon is megkaphatom,szóval menjünk vissza a villába! Így is elég késő van... -tápászkodok fel.
-Rendben! De...Ino,hol is vagyunk? -néz körül aggodalmasan.
-Erdőben. Várj...nem tudod merre jöttél? -kérdezem meghökkenve.
-Hahaha...Az úgy volt,hogy... -vakarja a fejét.
-Ez nem jó! Nagyon-nagyon nem jó!!! -nyüszögök.
-Te nem emlékszel hogy merről jöttél? -kérdezi.
-N-nem...Én csak rohantam...Sajnáloom! -arcomat a tenyerembe temetem.
-ÁÁÁÁ...Olyan hülyék vagyunk! -nevet szánalmában. Nah,ne essünk kétségbe! Induljunk el valamerre...Például,jobbra! -mutogat.
-Miért pont jobbra? -kérdezem értetlenül.
-Mert az szimpibb mint a bal,vagy te balra akarsz menni? -kérdezi.
-Hmm...Nem,szerintem is szimpatikusabb a jobb. -kuncogok,majd elindulunk. Kb. 2 órán keresztül bóklásztunk és már az orromig sem láttam,olyan sötét volt.
-Itt már elhaladtunk több mint 8x!! -mondom kiakadva.
-Azt honnan gondolod? Én még látni sem látok.. -ásít.
-Onnan tudom,hogy akárhányszor elmentünk itt mindig beleléptem ebbe a bazinagy tócsába itt. Úgy érzem itt a vég...Legalább együtt halunk meg Em. -siránkozok.
-Nyugi már,majd kijutunk innen valahogy...De a telómon amin egész végig világítottam és még mindig semmi térerő,kezd lemerülni... hajnali 3 óra van és éhes is vagyok. Kellett neked elfutni! -hárítja rám a dolgokat.
-Na fogd be,jó?!! -sértődök meg.
-Ino nézd!!! -kiált fel.
-Mi van,mi van? -kapom fel a fejem.
-EMBEREEK! -mutogat és odarohanunk.
-Elnézést,eltévedtünk...tudnának segíteni? Egy villát keresünk... -mondja.
-He? -néz furán ránk a csávó.
-Mi ez a "he"? Nem tud angolul? -nézek Em-re.Öhm...MI EGY VILLÁT KERESÜNK!!! -emelem ki a szavakat.
-Micsoda? -kérdeznek vissza.
-Magyarok? -nézek sápadtan. Én nem tudok magyarul,csak ismerem hogy milyen a hangzása! Te vagy a nagy "google fordító", szóval beszélj hozzájuk magyarul. -mondom Emmának.
-Magyart nem tanultam...szóval találj ki valamit! -mondja.
-De mit? -kérdezem.
-Megvan! Mutogassunk. -mondja és el is kezdte. Elsőnek valami házféleséget mutogatott,majd hirtelen előhúzott a zsebéből egy műanyag villát.
-Mi a szar? Hogyan?? -nézek ijedten Em-re.
-PSZT!! Majd később. -csitítgat.
-Egy villa? -kérdezi a magyar csávesz és rámutat a villánkra.
-Igen-Igen,villa! -mutogat tovább. A csávó elfut,majd vissza jön egy fura nővel aki úgy látszik tud angolul,mivel a többiek nem tudtak úgy látszik. A nő elmagyarázott mindent nekünk,majd megköszöntük és nagy nehezen vissza találtunk a villába. Mikor be léptünk,nagy csend és nyugalom fogadott minket.
-Nem is kerestek minket? -nézek körül.
-Szerintem azt hitték haza sem jövünk ezek után. -mondja.
-Az lehet. -kuncogok,de hirtelen elöntött a szomorúság. Megöleltem Emmát és szép halkan belopóztam a szobámba,ahol Ren a fotelban,felkapcsolt villanynál aludt. A szoba teljesen kupis volt,minden szana-szét hevert a földön. Becsuktam az ajtót és indultam is a fürdőszoba felé,mert már élni alig volt erőm,olyan fáradt voltam.
-Szóval megjöttél? Azt hittem máshol éjszakázol. -ébred fel Ren.
-Semmi közöd hozzá mit csinálok vagy hogy hol vagyok. Szóval ha megkérhetlek ne szólj hozzám,kell egy kis idő. -mondom majd elindulok a fürdő felé,de Ren vissza húz.
-Várj,beszéljük meg. -fordít maga felé.
-Úgy őszintén,mit is akarsz te megbeszélni? Ennek a kapcsolatnak semmi jövője! -mondom.
-Sajnálom. -mondja és a fejét idegesen a kezébe temeti. Mikor ezt a szót kimondta...Ezt a "sajnálom"-ot,akkor akadtam ki teljesen.
-Ha? Sajnálod? Hah...Ebben tudod mi a vicces? Az hogy te csókoltad meg Miát és nem ő téged...Nem is tudom hogy bízhattam meg benned,vagy hogy egyáltalán hogyan szerethettem beléd. Lehet hogy ez számodra csak egy "ártatlan" csók volt,de ilyen lenne a jövőben is?! Hát,kösz de kihagyom! -bőgés határán vagyok. Ren egy szót sem szólt,csak ült csendben. -Még most sem mondasz semmit? Nem adsz magyarázatot? -nézek rá,de semmi válasz. Majdnem elkezdtem sírni,de még mielőtt ez megtörténhetett volna elindultam az ajtó felé. Mikor kinyitottam az ajtót Ann és Emma beesett a szobába.
-Áh...Inorin! -néz rám Em. Hogy s mint? Hahaha... Miért nem közölted hogy az ajtó fele jössz? Ez csunya dolog... De én mindenben veled vagyok csak hogy tudd!! Főleg ha végre A-nn leszállna ró-lam. -próbál kikúszni Ann alól. Nem nagyon érdekelt más,csak hogy kimehessek levegőzni,szóval átléptem Ann-t és Em-t és mentem tovább.
-Ennyire vészes a helyzet? -kérdezi Ann,amit még épp hallottam. Leültem a kerti székbe és elkezdtem sírni,majd elmentem a fürdőbe és lefürödtem fogat mostam,majd vissza mentem a szobába,mivel már hajnali 5 óra volt,és fáradt voltam. Mikor vissza értem már rend volt a szobában Ren pedig a cuccait fogdosta.
-Hová mész? -kérdezem.
-Azt hiszem jobb lenne ha lent aludnák a kanapén. A mai vissza útról pedig tárgyalj Emmával ha nem szeretnél velem jönni. Jó éjszakát! -kiment és becsapta az ajtót. Megint folyt a könnyem de nem törődtem vele. Anya írt mint minden nap körülbelül 10x..:
 -"Drága Inorin. Nagyon boldog 18 születésnapot neked! Elküldettem neked az ajándékot,sajna személyesen nem tudtam átadni! Szeretlek! Puszil anya!! :* (üzenet.: 18:08)
-Anya legalább fel tud vidítani.  -mosolyodok el,majd lefeküdtem aludni,mert ma hamar szeretnének elindulni Annék. Kb. aludtam 4 órát,ha nem kevesebbet...Délután indultunk.Minden cuccomat elpakoltam és úgy lett megbeszélve Emmával,hogy én megyek Rennel,mert máshogy nem lett volna jó. Becuccoltam a kocsiba és lehuppantam az anyósülésre. Mikor mindenki betette a csomagjait a kocsikba,elindultunk. Több mint 1 és fél órája utazunk már,de egy szót sem szóltunk egymáshoz Ren-nel. A szél össze vissza fújta a hajam,mert Ren kocsijának nincs teteje...Unatkoztam ezért feltettem a lábam az ablakba.
-Vedd le! -mondja Ren.
-Nem. -vágom rá.
-Vedd le még szépen kérlek rá. -mondja.
-Leveszem,ha kapok magyarázatot. -nézek rá,de ő rám se hederít. Miért tetted ezt? -kérdem. Ren csak sóhajtott. Mi a fontosabb,én vagy a büszkeséged? -próbálkozok,de semmi válasz így feladom.
-Unatkozok! -nyögöm ki.
-Kapcsolj valami zenét. -mutat a rádióra.
-Jó. -gúnyosan vissza szóltam. Bekapcsoltam a rádiót és valami szaros rappre kapcsolt.
-Ah...kedvencem,hagyd itt! -parancsol.
-Dehogy! Most én választok. -kapcsolom el. Kapcsolgattam...kapcsolgattam de nem találtam semmit.
-Tedd már valami normálisra! -üti el a kezem.
-Naaah... -lököm meg. Miközben én Ren-nel veszekedtem egy kocsi húzódott mellénk csupa dögös koreai csávóval benne és odaköszöntek nekünk angolul.
-Helló! Ti testvérek vagytok? Mert kölcsön kérném a dögös csajszit melletted haver! -mondja az egyik.
-Oh,igen ő a testvérem! Húzódj közelebb,átmászok! -mondom nekik. Közelebb is jöttek a kocsival. Ren egy szót sem szólt,csak vezetett mint az út nagy részében idáig,ami dühített. Mikor lépnék át a másik kocsiba, Ren hirtelen megrántja a kormány én pedig vissza esek az ülésre. -Megőrültél idióta? Azt akarod hogy meghaljak? -nézek rá dühösen,de ő nem rám.
-Mivan haver? Csak nem szerelmes vagy a saját tesódba?...perverz! -jelentik ki,majd elénk hajtanak. Most sem szólt semmit,én pedig felhangosítottam a zenét...Éppen Miley Cyrus-tól ment a Fu...Én rögtön elkezdtem énekelni és nem érdekelt ki mit gondol,csak kiadtam magamból a fájdalmam. A legjobb résznél lehalkította a zenét.
-Hé! Hangosítsd! Miért halkítottad le? Nem is hallani! -kérdezem.
-Csak! -felemeli a hangját.
-"Csak'? Miért nem bírsz egy normális választ adni? Talán nem érdemlem meg? -elkezdtem sírni és a hangom teljesen elcsuklott.
-Mit akarsz hallani Inorin? -ordít rám. Igen...te vagy a fontosabb és nem a büszkeségem! Csak te és te és te....Egy barom vagyok hogy ezt tettem veled...De sajnos ettől nem javul meg kettőnk kapcsolata,nem igaz? -kiabál velem,majd elhallgat. Csak néztem könnyes szemmel...Most én maradtam csendben. Az út hátralevő részén ezen gondolkodtam...Ren-en látszott a megbánás...Mikor a házunk elé értünk épp ki akartam szállnii,erre Ren megfogja a kezem.
-Nem akarok szarba lenni veled! -jelenti ki.
-Igen,én sem. -mosolygok. Maradjunk barátok. -kiszállok a kocsiból,majd elindulok Emmá-hoz,Ren is kiszállt,de hozzá Tom ment rögtön,Mia pedig elsétált a csomagjaival együtt.
-Inoriiin! Jól vagy? -néz rám Em.
-Jah,mért? -nézek rá.
-Hát...mind egy. -nevet.
-Ann és Jake? -nézek körül.
-Ann nem érezte magát jól pár hete sem,ezért most volt idejük,így elmentek orvoshoz Jake-vel.
-Értem.... -sóhajtok. Na de menjünk be! Fáradt vagyok. -mondom. Be is mentünk a házba,erre nagy meglepetés várt ránk.
-Szerbusztok drágáim! -köszönnek nekünk. Ren illedelmesen vissza köszönt...de én és Emma meg sem szólaltunk.
-Nagyi?! -lepődik meg Tom.
-Ciel drágám! Annyira örülök hogy látlak. -öleli meg jó erősen.
-Miért vagytok itt? -kérdezem erre apa megpöcköli a fejem. Áúú...Már mint...Szia nagyi! Annyira örülök hogy látlak titeket! -mosolyodom el.
-Réna! Hallom milyen lett a bizonyítványod...Erről még később beszélünk! -mondja és megölel. Emma csak állt az ajtóba szótlanul és bámulta az idegen férfit és nőt. Meglököm Emma vállát.
-Hé...Mi történ az illedelmes Emmával? Elvitte a cica a nyelvedet,vagy mi van? -suttogom Em-nek.
-Jah...Öhm,jó napot! Emma vagyok! -mutatkozik be.
-Szerbusz kedvesem! Elen vagyok ő pedig a férjem Bill. -gyengéden mosolyog Emmára. Valaki lejön az emeletről.
-Elnézést,lemaradtam valamiről? -kérdezi. Dean vagyok,örvendek! -folyamatosan Emmát nézik.
-Em...Mi a baj? Ismered őket? -kérdezem.
-Igen...Ő az anyám,az apám és a bátyám. -lenézően néz rájuk miközben mondja.
-Ők? -tátott szájjal bámulom őket. Hogy lehet,hogy ilyen szülőktől -mutogatok- ilyen gyerekek. -teljes lepődöttség.
-Réna! -szól rám nagyi.
-Ne...Igaza van! -mondja az a nő.
-Nem...Elnézést! Nem akartam goromba lenni... -kérek elnézést.
-Nos,azt akartátok tudni hogy miért is jöttünk... -kezd bele. Elsőnek is látni szerettük volna a most lett 18 éves unokánkat és a családot,meg akadt egy kis munkánk a városban. -mondja. Csak egy éjszakát töltünk itt,mivel már holnap este vissza szeretnénk térni Kanadába. Az unokahúgod is itt van,jelenleg a vendégszobában alszik. Megkérhetnélek hogy vigyázzatok rá holnapig,mert mi máshol töltjük az éjszakát sajna? -néz rám és tudja hogy bele fogok menni.
-Rendben,hisz apa is itthon lesz velünk... -mondom mosolyogva.
-Sajnálom Ino,de ma nekem is el kell mennem egy pár napra. -mondja.
-Oh...Hát,nem gond. Em alszol nálunk? -kérdezem.
-Aha,persze! -mosolyog. Felmentünk a szobámba Emmával,de előtte elköszöntünk a nagyiéktól és persze apától is. Em családja még itt volt amikor feljöttünk és beszélt Emmával...majd ők is elmentek. -Nah és mit mondtak? -kérdezem.
-Azt hogy ne aggódjak,mert elfognak menni és hogy nem maradnak sokáig....csak pénzt kell szerezniük valahonnan. -mondja.
-Szóval...jelenleg bujkálnak?! -kérdezem.
-Nagy valószínűséggel... -sóhajt. Hirtelen kinyíik az ajtó és letámadnak.
-Inoriiiin! -ölelget az uncsim.
-Mendel! Felébredtél? -megsimítom a haját,ő pedig bólint. Lassan leszáll rólam és hosszasan nézi Emmát.
-Szia! -köszön Emma.
-Szia...Mendi vagyok,téged hogy hívnak? -kérdezi.
-Emmának... -mosolyog.
-Jóól van. Mendi nem szeretnéd meglátogatni Tom-ot a másik szobában? -kérdezem,ő pedig el is rohant.
-Imádni való! -mondja Em.
-Jah,ő Iron lánya. -mondom,majd még beszélgetünk és pár óra múlva átmegyünk Mendiért és lehívunk mindenkit kajálni valamit.
-Mit szeretnél enni Mendi? -kérdezi Ren.
-Amit te,amit te! -ugrál Renen.
-Eléggé megkedvelted mint látom Ren-t. -röhög Tom. Emma csinálja a vacsit,mert csak ő tud köztünk főzni. Spagetti lesz a kaja...Amit én nem szeretek de no para. Éppen terítésnek álltam neki,erre csöngettek.
-Megterítenél Tom? -odaadom neki a tányérokat. Kinyitom az ajtót erre kettő cuki csávó üdvözöl és Emmát keresik. -Emma! Két dögös pasi téged keres...és ugyan úgy néznek ki,szóval dupla öröm!! -kiabálok,ők pedig nevetnek. Em odasiet hozzánk,a fiúk pedig hirtelen letámadják őt...
-Annyira örülünk neked Em...Már olyan rég nem találkoztunk! Folyamatosan téged kerestünk. Te vagy a mi örök szerelmünk! -mosolyognak,Emma pedig eléggé örül nekik.
-Sajnálom! Én is nagyon szeretlek titeket. -mosolyog,majd halkan odasúgja hogy ők csak a meleg uncsitesói.
-Kik ők? -jön oda Tom és Ren.
-Inkább ti kik vagytok? -kérdezik egyszerre.
-Én Em barátja vagyok. -mondja Tom egy kicsit idegesen.
-Szóval te voltál aki ellopta tőlünk életünk szerelmét. -néznek mérgesen.
-Nah fejezzétek be,és gyertek be! Nem vacsoráztok velünk? -kérdezem.
-De aranyos vaagy! -ölelnek át hirtelen. Tom elég sértődöttnek látszik...Szerintem zavarja hogy két fiú is hajt a csajára,mivel nem tudja hogy csak uncsik. Na de hát...majd megbeszélik Emmával. Mikor befejeztük a vacsorát elvittük Emmával Mendi-t aludni a fiúk pedig elmentek,de azt mondták hogy még látjuk egymást.
-Mesélj nekem Ino! -vesz elő  a kis táskájából egy mesekönyvet Mendi.
-Rendben,de előtte még menj fürödni.-mondom.Tom bekopog majd kinyitja az ajtót és elkezd mutogatni Emmának. Elsőnek Em-re,majd magára,majd az ágyra és utolsónak pedig kétszeresen Emmára mutat.
-Ez mit jelent?  -kérdezi Mendi.
-Azt hogy te egyedül menj lefeküdni most! -mondja Em,én pedig csak nevetek. Emma kimegy,Mendel pedig megmosta a fogát,lefürdött stb...majd befeküdt mellém az ágyba. Elkezdtem a mesét,majd Mendi szép lassan elaludt,én pedig lekapcsolta a villanyt és kijöttem a szobából. Arra lettem figyelmes hogy Em és Tom veszekedek nem is akárhogy. Lementem a konyhába összepakolni,Ren pedig odajött segíteni nekem.
-Nem vagy álmos? Majd én megcsinálom! -mondja Ren.
-Áh,nem kell köszi...Megvárom Emmát. -mondom. De  lécci vinnél Amu-nak kutyakaját ha megkérlek? -kérdem.
-Persze. Hol van? -néz körül.
-Abban a szekrényben. -mutogatok. Kiveszi és ad enni a kutyának. Hallok egy ajtócsapódást majd Ren és én felmegyünk az emeletre. Én Emmához,míg Ren Tom-hoz sietve...
-Hé Em,mi történt? -kérdezem tőle. Ő csak rángatta a vállát,majd hirtelen valami beugrott.