10.rész 

 /Ino szemszöge/


Másnap nem volt iskola,így Emma átjött hogy megbeszéljük Ren és Ann szülinapi meglepetését. Eldöntöttük,hogy egy csomó homokost fogunk valami fürdőruha féleségben az utcára állítani! Ez persze Ann ajándéka lesz, aki bolondul a melegekért. Ren ajándéka sajna én leszek... Nekem is fürdőruhába ki kell állnom és elbújnom valamelyik pali mellé, és ha Ren megtalál akkor... ennyit tudok csak. Em nem hajlandó elmondani miben mesterkedik! Őszintén, én félek hogy mit tervez! Apámmal megbeszéltem az egészet, és a buzibárokból elhívtunk "pár" dögös csávót. Miután mindent letudtunk, hazakísértem Emmát gyalog,mivel Amut meg kellett sétáltatnom.
-Nah akkor holnap átjövünk Ann-al! Szexi fürdőruha legyen rajtad megértetted?! -kérdez idegesen.
-Igen igen! -mondom.
-Kisminkelve! -gúnyolódik.
-Tudom,tudom! -mérgelődök. Elköszöntünk egymástól, én pedig vissza felé indultam.
-Másnap.:
-Elég nehezen aludtam el,egész éjjel Emma tervén gondolkodtam. Reggel, úgy fél 10-kor Tom elment...szerintem  Ren-ért. Em és Ann pedig átjöttek és megcsinálták a hajam és a sminkem. Mikor teljesen elkészültem kaptam egy köntöst, és már mentünk is a kocsihoz hogy mehessünk. Útközben bekötöttük Ann szemét. Mikor oda értünk,megláttam egy csomó szexi palit,majd feladatomhoz hűen,beálltam a sor majdnem legvégére.

 Igaz hátul voltam,de így is láttam mikor Ren megérkezett. Nem tudták Ann-al mi folyik itt. Láttam hogy valamin röhögött Ren, és végignézett a soron. Én persze hátrább léptem, mivel kicsit zavarban voltam. Hallottam Ann izgatott sikítását, és hogy azt mondja milyen erős kezük és izmos hasuk van a csávóknak... gondolom levették róla a szemtakarót. Kikukkantottam, és láttam Ren fanyar arckifejezését...Asszem őt nem nagyon izgatja a pink fürdőgatyás férfi test. Egyre csak közeledett és közeledett felém,a végén pedig megállt előttem. Alaposan végigmért és önelégült vigyor suhant át arcán.
-Meg vagy te deszka! -mondta komolyan.
-Már Excuse me! Örülnél neki ha ilyen formás cicijeid lennének! -nyújtom ki a nyelvem.
-Jó-jó! -tette maga elé kezét védekezően. -Nah akkor mehetünk? Nálad vagy nálam? -kérdezi.(Heeee??? mit akar ez tőlem??)
-E..E...E....Emma.... -dadogok.
-Szóval Emmánál akarod? -huzogatja a szemöldökét.
-Nem,én E-Emmát akarom! -hadarom el. Gyors lépésekkel haladok Em felé. Tom védekezően elé áll,mikor meglátja bosszús arckifejezésem.
-Nem akarok bunyót! -mondja és állít meg.
-Nyugi!! Nem akarom megölni! Max beverem az orrát,egy kicsit vérezni fog...Talán intenzív osztályra is kell majd vinni! Na takarodj az utamból! -lököm félre. -Tee,húzd ide azt a löttyed segged,tee! -feszül meg az állam.
-Már bocs! Tőlem elküldhetsz a halál faxára is,de a seggemre ne mond azt hogy LÖTTYEDT!!!! -pucsít felém. Tom és Ren egyszerre néznek rá a seggére,majd kijelentik:
-Szerintem jó segge van. -ez a kijelentés után Ren felkapott a vállára...
-Hé?! Mit képzelsz te magadról,tegyél le! -rúgkapálok össze-vissza.
-Nyugodj már le deszka! Ha nem akarod,hogy reggelig tartson a szeretkezésünk...akkor pofa be! -visz a kocsi felé.
-Te meg miről dumálsz nekem?? Hogy érted ezt? Nekem ehhez az egészhez nincs semmi közöm sem beleegyezésem,szóval nem tehetsz velem semmit! -nevetem ki. Egy szót sem szólt hozzám...Mintha meg se hallotta volna amit mondtam neki. Mikor oda értünk Ren kocsijához letett.
-Szállj be! -parancsol.
-Nem! -ellenkezek.
-Mit utasítgatsz engem vissza?! -háborodik fel. -Igazándiból,nekem a kocsiba is megfelel édes. -  megmarkolja a hajam és gyengéden meghúzza,így a fejem hátrabiccen. Egy nagyot sóhajtok.
-Feladom... Beülök-beülök. -egyezek bele. Egyszer csak megérkezünk egy eléggé puccos házhoz. Ren hirtelen kinyitja a kocsi ajtót és "hercegnő" tartásban visz be a házba.
-Mi ez a ház? -kérdezem csodálkozva.
-A beszélgetést későbbre please! -rádob a kanapéra. Szépen lassan szétnyitja a köntösömet. Takargatom a mellem és a hasamat.
-Ne takargasd már magad,így is úgyis tudom hogy nincs melled,meg alapból is rajtad van a fürdőruha! -fogja le a kezeimet.
-Ezt vond vissza! -sértődött fejet vágok.
-Nem! -válaszolja és elkezdi csókolgatni a homlok...majd egyre lejjebb és lejjebb.Nem utasítom vissza,sőt örülök ennek az egésznek.
-Talán bajod van a melleimmel? -kérdezem.
-Talán... -különös arcot vág. Kis csönd után újra megszólalok...:
-Hogyan érhetem el hogy tökéletes legyek számodra? -kérdezem kissé szomorúan. Egy ideig csak nézett rám,majd megszólalt.:
-Így vagy nekem tökéletes .... -kuncog. -De ne kérdezz ilyen dolgokat! -teszi hozzá.
-Miért? -kérdezem meglepődve.
-Mert beindulok tőlük. -mosolyog. A kezét nyújtja felém és felránt....Egy szempillantás alatt magához húz és megmarkolja a csípőmet, majd vadul megcsókol. A nyelve rátalál az enyémre...Halkan nyögök a szájába.

-Mit akarsz Inorin? -zihál.
-Téged! -nyögök. A karjába kap újra,és a sötét hálószobába visz.
-Azt akarom,hogy mindent mondj el! Hogy hogyan is szeretnéd csinálni! -mondja. -Szóval, most mi következzen? -kérdi lágyan.
-Szeretkezz velem! -kérlelem.
-Jó kislány! -mormogja,anélkül hogy a szemét le nem venné rólam,elkezd vetkőzni. Elsőnek az ingét szép lassan kigombolja,majd a farmerját veszi le, a boxeralsóját, és legutolsónak pedig a cipőjét és a zokniját is beleértve.
-Következő? -kérdezi.
-Húzd le rólam a bugyim. -mormogom,ő pedig csak mosolyog és szép lassan és óvatosan lehúzza rólam.
-Most pedig vedd le a melltartód! -utasít,én pedig teszem amit mond. -Feküdj le,látni akarlak! -mondja. Lefekszek és felnézek rá,ő pedig csak néz, és az ajkát nyalogatja. -Csodás látvány vagy Ino. -forr a tekintete,szinte már engem is éget. Az ágy fölé hajol, lassan fölém kúszik. Csókolgatja mind a két mellem. Nyögök,fészkelődök alatta,de nem hagyja abba.
-Ne.....elég. Ren kérlek! -nyögdécselek.
-Mit kérsz? -mormogja a mellem között.
-Magamban akarlak. -mondom.
-Azt akarod? -kérdi.
-Kérlek. -mondom. Rám néz, a lábával szétfeszíti az enyémet, és úgy helyeszkedik hogy fölöttem legyen. Anélkül,hogy a szeme elszakadna az enyémtől, lassú tempóban belém hatol. Lehunyom a szemem, és élvezem ezt a teltséget, és hogy magamban birtoklom. Hangosan nyögök. Ő vissza húzódik, és nagyon lassan megint megtölt.

 Ujjaim a hajába túrnak, miközben ő kínzó lassúsággal ki és be mozog. -Gyorsabban, kérlek gyorsabban....Ren. -lihegek. Győzedelmes tekintettel néz le rám, érzékien megcsókol, aztán igazán mozogni kezd. Ah...Ez büntető,már könyörületlen tempó...basszus,mindjárt elélvezek! Kezdek gyorsulni,lábam megfeszül alatta.
-Gyerünk bébi! -nyög fel. -Elfogok menni! -zihál. A szavai löknek át a határon, és robbanok,csodásan agyat zsibbasztóan robbanok, ő pedig a nevem kiáltva követ. -Ino! Ah, baszki, Ino! -rám rogy, fejét nyakamba temeti. Levegőért kapkodva nézek rá,ő pedig felnéz rám,és felkönyököl. A fejem mellett lévő kezemet fogja. Gyengéd csókot ad az ajkamra,és kihúzódik belőlem. -Mostantól az enyém vagy! -megfogja az állam, és keményen megcsókol. -Főzz nekem valamit,asszony! Éhes vagyok! -felül és engem is maga után rángat.
-Muszáj? -hátrahajtom a fejem.
-Te nőszemély! Ételt,de most! Légy szíves. -kér meg.
-Rendben, de ne számíts semmi nagy dologra! -tápászkodok fel,és a köntösömért nyúlok.
-Csak nem túl kimerítő és érzéki volt elsőre édes? -gúnyolódik.
-Dehogy! Mint látod el sem fáradtam! -próbálok vissza vágni.
-Értettem. Akkor legközelebb ennél durvább lesz! -feláll és elkezd öltözködni.
-Benne vagyok! -mosolyodok el. Sarkon fordulok és kimegyek a konyhába,de még annyit láttam hogy fülig ért a szája. A konyhában nincs sok kaja, szóval tósztot fogok csinálni. Keresgélem a szendvicssütőt, erre meghallom hogy valaki csenget.
-Nyitom! -kiállt Ren. Vajon ki lehet az? Pont ilyenkor és itt? Mit akarhat? -gondolkodok magamban.
-Hé Ren! Kész a kaja. -sétálok ki és megpillantom a múltkori lányt,aki kihívta Ren-t az osztályteremből.
-Áh,szóval nem egyedül vagy. -gyilkos pillantást vet rám az a csaj. Hát,akkor sajna megyek...pedig abban reménykedtem hogy...,majd bepótoljuk! -jelenti ki,majd arcon puszilja Ren-t és közben gúnyosan mosolyog rám,majd elmegy.
-Ki volt az a lány? Úgy látom nagyon oda van érted. -a kajához indulok.
-Nem érdekes hogy ki...
-De az! -förmedek rá.
-Csak nem féltékeny vagy? -kérdezi.
-Egyszerűen idegesít a tudat,hogy én csak EGY lány vagyok a sok közül akit dughatsz kedved szerint! Igen,féltékeny vagyok, netán bajodra van? -ordibálok. -De,például nem járunk vagy ilyesmi,szóval én is azt csinálok amit akarok... és azzal csinálom akivel akarom! -gúnyosan nevetek. Ezek a mondatok hallotta után, Ren arca eltorzul és teljes dühbe gurulva halad felém. Nekitol a pultnak és durván csókolni kezd.
-Te az enyém vagy nem másé,megértetted? -emeli fel az arcomat,hangja haragtól forr. Még egy ideig farkas  szemezünk, majd elengedi az arcom és bemegy a szobába engem pedig faképnél hagy.
-Ezt jól megcsináltam! -az arcom a kezembe temetem. Kimentem a kocsihoz és kerestem valami használható ruhát,majd vissza mentem és hosszú gondolkodás után bementem Ren-hez a szobába. Szép óvatosan kinyitottam az ajtót, és láttam hogy az ágyon fekszik és csukva a szeme. Odafeküdtem mellé, de ő nem nyitotta ki a szemét. Kihasználom az alkalmat hogy alszik,és bocsánatot kérek tőle... -Én sajnálom hogy az előbb úgy kiakadtam és elkezdtem ordibálni,pedig semmi jogom nem volt hozzá. Tudom hogy számodra nem lehetek én az egyetlen, és hogy soha nem leszel belém szerelmes.... Szóval bele kell törődnöm hogy olyan emberbe vagyok szerelmes,aki ezt az érzést nem viszonozza. Remélem mikor felébreszt nem leszel rám nagyon pipa! -feltápászkodok és indulnék ki,de hirtelen megfogja a kezem és vissza húz.
-Szóval szerelmes vagy belém?! Hm... -mosolyog.
-Jesszusom! Te hallottad amiket mondtam? -röhögök és persze zavarban vagyok.
-Szerinted ilyen helyzetekben képes vagyok elaludni? -mosolyog. Szóval teljesen belém vagy zúgva,ezen vajon hogy segíthetnénk? -húz közelebb magához.
-Hazudj nekem! Mond nekem hogy szeretsz még úgyis ha hazugság! -kérlelem.
-Sajnálattal mondom,de nem tudom megtenni,mivel én tényleg szerelmes vagyok beléd bébi! -gyengéden mosolyog rám.
-He? -felcsillan a szemem. Ezt komolyan mondtad? -kérdezem.
-Teljes mértékben! -simítja végig a kezét az arcomon.
-Akkor ez azt jelenti hogy? -nézem.
-Járnál velem? -komoly hangra vált. Bólintok és megcsókolom. Egész este együtt voltunk, és csak másnap mentem haza.