6.rész

/Emma szemszöge/

 Baszki... Inorin már egy hete nem jött iskolába. Még a telóját sem veszi fel!! Most muszáj lesz Tom-ot megkérdeznem...! -gondolkodok magamban. 
 -Szia! -köszönök neki.
 -Heló Emma! Mi járatban? -kérdezi. 
 -Hát... Inorinról van szó! Már egy hete nem jött iskolába a telója kikapcsolva így nem tudom elérni se semmi... Aggódók érte! Mi van vele?
 -Nem érzi jól magát!... Múlt pénteken haza jött,egy szót sem szólt majd bezárkózott a szobájába!... -Szóval már egy hete a szobájában van és nem jött ki? -kérdezem rémült arccal.
 -Dehogy!! -húzza fel a szemöldökét. -Minek nézed te? Valami barlanglakónak? -vakarja a fejét.- Kijönni kijön a szobájából,de nem a megszokott önmaga. Van kedved meglátogatni? -perverz mosoly jelenik meg az arcán.
 -Nem lenne gond...? -kicsit huncutan nézek rá.
 -Nem,egyáltalán! Ino biztos örülni fog neked! -Simogatja meg a fejem.
 -Akkor jó! Mikor indulunk? -izgatott a hangom. 
-Hát...még van egy órám,szóval úgy 2:15-re várlak az aulánál. -mondja,majd elindul az osztálya felé. -Értettem! -intek neki. (Huh...nekem már nincs több órám,szóval addig megnézem a facebook-om.) Felültem egy padra a kémia teremben. -Áh valaki írt! -csodálkozok,mivel még majdnem mindenkinek a suliból órája van. -Ann az! -mosolyodok el. Ann kis kori barátnőm,Ren húga...Most jelenleg egy lányiskolába jár,de úgy hallottam hogy ki akarják rúgni valami miatt. Sokat beszélgetek vele,főleg Inorinról. "Ding,dong". -Baszki,már ennyi idő van?! -nézek fel az órára. Gyorsan kimegyek az aulába,még szerencsére Tom előtt. 
-Szóval előbb ide értél! Bocs hogy várnod kellett! -nyújtózkodik.
 -A-a...Nem vártam sokat,én is most értem ide. -nyugtatom.
 -Akkor jó! Na de gyere menjünk! -megfogja a kezem és magával húz egyenest a kocsi-ig. -Gyere szállj be! -nyitja ki az ajtót előttem.
 -Köszi! -beszállok.Egész úton beszélgettünk és röhögtünk.(Azta,ez a pasi nem csak helyes,de még a humora is lenyűgöző!)
 -Megérkeztünk! -szól hátra a sofőr.
 -Áh,hamar ideértünk! -nézek ki az ablakon. 
-Szóval élvezted a társaságom?! Ennek örülök. -nevet. 
-Áh...Izé... -elpirultam.
 -Azt hiszem nem tudok belőled megtelni! -súgja oda. Kiszálltunk a kocsiból és egyből a házhoz mentünk. -Megjöttem! -kinyitja a bejárati ajtót Tom. 
 -Heló! -köszönök én is. 
-Nem vagy éhes? -kérdezi.
 -Öh nem,inkább Inohoz mennék ha nem gond... -halvány mosoly csücsül az arcomon. 
-Semmi gond...Tudod hogy hol találod. -az emelet felé mutat. Gyorsan felszaladok a lépcsőn, majd Ino szobája felé megyek. 
-Hé Ino!! Emma vagyok,beszélhetnénk? -kopogok és próbálom kinyitni az ajtót,de az zárva van. Síri csend... -Inoo! -dörömbölök az ajtaján. -Tudd,ha három másodpercen belül nem nyitod ki azt a rohadt ajtót berúgom! -fenyegetőzök. -Egy...Kettő...Három! -nuqu válasz. (Te akartad!!) Nagy erőt vettem magamon és megrúgtam az ajtót,pont úgy, hogy a kilincs kiesett a helyéről, és így be tudtam menni.(Bassza meg ez fájt!! Asszem eltörtem a lábam!)
 -Hali! -köszön rám mintha semmi sem történt vna. 
-Te seggfej paraszt! Tudod hogy aggódtam érted?!! Mire való a telód csak úgy kérdem?? -ordibálok vele. 
-Hallod...Attól még hogy beteg vagyok még süket nem! -törli a szemét. -Bocs Emma ha megijesztettelek! -megbánó hangnemben beszél hozzám.
 -ÚÚÚGY aggódtam miattad. -odamentem és megöleltem. -Jah és Ino... 
-Igen? -néz rám. -Az a kutya ott miért van elefánt jelmezben? -nézek bambán. 

-Unatkoztam.... -egyszerre felröhögünk. -Am az ajtómmal most mi lesz?! 
 -Sorry!! -harapdálom a szám.
 -Semmiség! Majd kicserélik! 
-Huh...-Hosszas beszélgetés után Tom belép a szobába, én épp lehajoltam a kutyához és kissé kilátszott a melltartóm... nyelek egyet. 
-Inorin...nem baj ha kölcsön veszem a barátnőcskéd? Csak egy pár percre...?! -kérdezi. 
-Tessék? Jah,öhm...nem nyugodtan! -kuncog. 
-M..m..mi? -zavarba jövök. 
-Gyere már! -ránt meg.(Ez a szobája felé rángat..NEE Inorin ments meg!) Hirtelen becsukja az ajtaját, bezárja és kivezet az erkélyre...! 
 -M.... -nyökögök 
-Shut up! -mordul rám. -Bocs...de én már nem bírom... 
-He? -zakatol a szívem. Hirtelen megcsókol,de én nem utasítom el... Mint a múltkor most is ledönt az ágyra...(na jó ezt azért nem kéne!!!) 

-Állj le! Még most sem vagyok ebben benne!! Nekem ez gyors! -fogom,de egyben eltolom magamtól. 
-Rendben,leállok egy feltétellel... -mereven néz rám.
 -Mi lenne az?... -próbálok keméynek tűnni...de nem nagyon megy. 
-Járj velem!... -még mindig komly tekintettel sugároz. 
-Nem!! -jelentem ki.
 -Indok?! -ideges.-Netán nem jövök be neked? -kérdezget.
 -Ha kicsit "elegánsabban" kérnél meg rá...akkor talán meg is fontolnám a dolgot!-gúnyolódok.Gyorsan felkel az ágyról és engem is felránt,és letérdel elém... 
-Emma Bells .... Járnál velem? -mosolyog. 
-Várjunk...ezt nem eljegyzéskor szokás? -nézek rá idiótán.
 -Bazd meg!! Mit akarsz mit csináljak? -nagyon dühös.
 -Hát..állj fel és úgy kérdezz meg!... -mondom.Feláll és újra megkérdezi de most már türelmetlenül... -Emma,járnál velem? -kérdi. 
-Igen! -jelentem ki,majd megcsókolom.